Fügedi Márta szerk.: B.-A.-Z. megye népművészete (Miskolc, 1997)

HÁZIIPAR Bencsik János

67. Cserépfalusi faragó kaszanyelet árul az egri vásáron. Bakó Ferenc felvétele, 1954. DNM 2.287. lentkezik. A fakereszt egyszerű, a fejfa díszesebb, változatosabb. Rendszerint asztalos vagy kerékgyártó mester szakosodott sírjelek készítésére. A keresztek formája alig mutatott különbözőséget, díszítményei is egyszerűek, míg a fejfák faluról falura vagy mondhatni temetőről temetőre változtak (Kunt Ernő 1975.). A fém alapanyagú (vas, réz, bronz és más ötvözetek) eszközök a népművészet körébe vonható tárgyak sajátos csoportját alkotják. Megyénk azon települései, ahol a fémmegmunkálásban jártasok a lakosok, nem egyszer rendelkeztek olyan egyénekkel, aki egyenesen jeleskedtek fémszerszámok (cifrázott nádvágó, szénavágó, szőlőmetsző, faragóbárd, erdőjáró balta stb.) előállításában. A szakmai ismeretekkel rendelkező kismesterek (kovács, lakatos, rézműves) szívesen teljesítették megrendelőik kívánságait, s nagy