Fügedi Márta szerk.: B.-A.-Z. megye népművészete (Miskolc, 1997)

BORSOD-ABAÚJ-ZEMPLÉN MEGYE MAGYARORSZÁG NÉPRAJZI TÉRKÉPÉN Viga Gyula

megyéből Hevesbe került Andornaktálya, Balaton, Bélapátfalva, Borsodszemere, Borsodszentmárton, Egerfarmos, Mónosbél, Nagyvisnyó, Noszvaj, Ostoros, Szihalom, Szilvásvárad, ugyanakkor a létrejövő Borsod-Abaúj-Zemplén megyéhez csatolják Hajdú vármegyéből az egykor borsodi Tiszagyulaházát és Szabolcs vármegye néhány Tisza menti faluját (a Bodrogközből Kenézlő, Viss és Zalkod, a Taktaközből Csobaj, Prügy, Taktabáj, Taktakenéz, Tiszaladány, Tiszatardos). Nagyobb hatású volt az a területi változtatás, amit az első világháborút követő határmódosítások eredményeztek, s melynek közvetlen és közvetett következményei voltak a hagyományos népi kultúra egész változására, átalakulására is. A trianoni béke Borsod vármegye területét érintetlenül hagyta, viszont Abaúj-Torna 3230 km

2-nyi területéből 1551 km

2 a megszülető Csehszlovákia része lett. Gömör vármegye területéből alig maradt Magyarországnak (4279 km

2-ből 3956 km

2 lett Csehszlovákiáé), míg a nagy kiterjedésű Zemplén vármegyének egyharmada maradt Magyarországé (6282 km

2-ből 1775 km

2 - Csorba Csaba 1994.). Vizsgált témánk szempontjából mindennek két következményét kell megemlítenünk. A történeti vármegyék, elsősorban Gömör és Zemplén, a történeti Magyarország területének északkeleti körcikkeként egymástól eltérő életmódot folytató, különböző kultúrájú északi és déli területeket egyesítettek egy több évszázados táji munkamegosztás keretei között. Az etnikai és nyelvi határokat és a gazdasági kapcsolatokat egyaránt figyelmen kívül hagyó határmegvonás természetes központjaitól vágott el területeket. Ennek következménye az is, hogy a jobbágy-paraszti életmód és műveltség kapcsolatrendszere által az északkeleti régió egységébe illeszkedő térség kiterjedt zónájának gazdasági, közigazgatási és kulturális központjai a mai Magyarország területén kívül voltak az első világháborúig. A trianoni határok éppen a paraszti polgárosodás kritikus időszakában szakították meg ezeket a szálakat, befolyásolva ezzel az egyes tájak, népcsoportok esélyeit is a polgárosulásra, urbanizálódásra, elvágva az innovációk, divatok kiterjedését és határait. Korábban nyitott vidékek váltak elzártakká, ami nem csupán műveltségük szempontjából volt sorsdöntő, hanem máig hátrányos helyzetet teremtett számukra a határok megvonása.