Fügedi Márta szerk.: B.-A.-Z. megye népművészete (Miskolc, 1997)

GYERMEKJÁTÉKOK Katona Judit

GYERMEKJÁTÉKOK A játék, mint az emberi tevékenységek egy meghatározott köre, ugyanazt a sokrétűen fontos szerepet tölti be egy falusi udvaron, mint egy polgári vagy nemesi otthon gyerekszobájában. A játék komplex kulturális modellként közvetít ember és természet, ember és társadalom között. Ember és természet viszonyában a kapcsolat instrumentális jellege, ember és társadalom viszonyában annak szimbolikus tartalma érvényesül. Hatékonyan segíti a kultúra mind teljesebb adaptációját, része a szocializációnak. Játék során a gyermek a világról szerzett tapasztalatait szabadon rendszerezi és értelmezi (imitáció), összeillesztve annak egyes elemeit újjáteremti (konstrukció). Imitáció, mint ahogy a játéktárgyak egy jól elkülöníthető csoportja a gyermeket körülvevő világ tárgyi leképezésével születik. Konstrukció, amennyiben az elkészült játék az egyén rendelkezésére álló anyagoktól éppúgy függ, mint a készítő szándékától: modellezi a valóságot, kihasználja az anyag és a képzelet minden esetben a vonatkozó kultúrába ágyazott lehetőségeit. A gyermek első, közvetlen élményei a környezetében található tárgyak, anyagok saját kedvére való alakítása, a játékba való aktív bevonása. A tárgyalkotás tehát a játék lényeges momentuma. A játéktevékenység eszközei a játéktárgyak és játékeszközök, melyeket, ha felnőtt készít, akkor részben tudatosan, ha gyermek, akkor a játék-tárgyalkotás sajátos mechanizmusával kombinálva alkalmazza a hagyományos kultúra önkifejező elemeit. A paraszti használatban előforduló játékok köre sokféle és állandóan változó, hiszen a gyermek játéknak tekintett minden olyan tárgyat, amit be tudott vonni mindennapi tevékenységébe. Könnyedén, kreatívan változtatta annak eredeti funkcióját, a mindennapi használatból már kikerült eszközökből ugyanolyan örömmel készített igényeinek