Fügedi Márta szerk.: B.-A.-Z. megye népművészete (Miskolc, 1997)

A NÉPSZOKÁSOK TÁRGYAI Bodnár Mónika

Luca napját a magyar néphit a boszorkány napjaként tartja számon. Legtöbbször valamelyik falubéli, ismerős aszszony testébe bújva fejtik ki negatív hatású tevékenységüket. Védekezni ellenük nagyon nehéz, mert nem könynyú megbizonyosodni arról, hogy ki a boszorkány. Felismerésükre a legbiztosabb, és széles körben elterjedt módszer a lucaszék készítése. A módszer olyannyira közismert, hogy szinte nem találunk olyan embert, aki ne hallott volna róla. Annál nehezebb olyasvalakit találni, aki maga is készített ilyet. A boszorkányok felismerésének tárgyi kelléke, a lucaszék is csak az elbeszélésekben érhető nyomon. Ennek oka az, hogy az esemény után a szék az esetek túlnyomó többségében megsemmisítésre kerül, hogy a kíváncsiskodó megóvja magát az ártó szellemektől, a boszorkányoktól. A lucaszéket Luca napjától karácsony villájáig készítették, bár Abaújváron ettől eltérő időpontot is feljegyeztek (Csulák Mihály 1966.). Répáshután a széket csak a férfiak készíthették el, de ők is a legnagyobb titokban. A munkában mindennap csak egy keveset haladtak előre, úgy, hogy éppen karácsony villájára készüljenek el. Ekkor elvitték a széket az éjféli misére. A szék készítőjének elsőként kellett a templomba érkeznie, az ajtóhoz közel állt meg, ráült a székre, s így meglátta, hogy ki a boszorkány. Ok ugyanis Úrfelmutatáskor - mások számára nem érzékelhető módon - hátat fordítottak az oltárnak. Ezután azonnal el kellett menni a templomból, mert a boszorkányok észrevették, hogy kifigyelték őket, s üldözőbe vették az illetőt. A széket a készítője gyorsan szétszedte, és darabjait ötfelé hajította (Niedermüller Péter 1984.). A zömében református Alsószuhán, Zádorfalván és Szuhafőn a keresztútra vitték ki a lucaszéket, a katolikus Bánrévén a templomba (Bodnár Mónika 1985.). Karácsony ünnepe (december 25.) az általános ajándékozás ideje. A korábbi évtizedekben zsebkendővel, szalaggal, fejkendővel, blúzzal, inggel kedveskedtek egymásnak. A hagyományos karácsonyi szokásokhoz sorolható az adománygyűjtő köszöntésforma. Ezek egy része napjainkban is ismert, de vannak olyanok is, melyek mára elvesztették jelentőségüket, mint például a pásztorok megajándékozása. A téeszesítést megelőző idők parasztgazdaságainak időszakában a pásztorbér általános kiegészítői voltak az