Fügedi Márta szerk.: B.-A.-Z. megye népművészete (Miskolc, 1997)

A NÉPSZOKÁSOK TÁRGYAI Bodnár Mónika

Nem kifejezetten a hagyományos karácsonyi ünnepkör része, de itt kell megemlíteni a Miklós-kultuszt a hozzá kapcsolódó Mikulás-járással. A Miklós-napi alakoskodásnak több formája ismert. Az egyik a gyermekeket, lányokat ijesztgető figura, a másik a püspököt megszemélyesítő jóságos, nevelő, ajándékot osztogató személy. Vidékünkön leginkább a kettő keveréke az általános. A piros köpenyes, süveges, hosszú fehér szakállú öregembert olykor fekete ördögnek, krampusznak öltözött ijesztgetők kísérik. Népszerűsítésében óriási szerepük volt az óvodáknak és iskoláknak. Hagyományos gyümölcsöt, diót - a Mikulást kísérő krampusz esetleg virgácsot - ajándékozott a gyerekeknek, ám napjainkra sok helyen ez az ajándékozási forma kibővült, s a gyümölcs és édesség mellett játékok is kerülnek a csomagba. December 13-át, Luca napját a magyar néphagyomány jeles napként tartja számon. Sok szokás, időjóslás, szerelemjóslás fűződik ehhez a naphoz. Két elemet emelünk ki a gazdag szokáskörből: az egyik a Luca-napi alakoskodás, a másik a lucaszék készítés. Abaújváron a lányok és legények közül sokan felöltöztek maskarának. Kifordított foltos gubát, lepedőt vettek fel, szarvat és farkat imitáltak maguknak, és így ijesztgették a falu lakóit. Rúddal jó erősen dörzsölték a ház falát, hogy a zaj behallatszott. Kopogtak az ajtón, és amikor onnan kiszóltak, akkor elszaladtak. Termést dobáltak az ablakokra. Ha valamelyik háznál éppen disznóölés volt, rossz csuprot fogtak a kezükbe, és beálltak ennivalót kérni, ám kilétüket ekkor sem fedték fel. Az ijesztgetésre alkalmasak voltak a különféle állatmaskarák is. Abaújváron leginkább kecskének, medvének, kutyának vagy báránynak öltöztek. A kislegény volt a kisbárány, neki csengőt kötöttek a nyakába, a nagylegény volt a nagybárány. Az állatmaskaráknak jelmezük szerint mekegni, bégetni, brummogni vagy ugatni kellett. A kecskének öltözött legények legszívesebben a vénlányokat rémisztgették. Olykor lányok és asszonyok is felöltöztek maskarának, s jártak ijesztgetni. A Luca-napi ijesztgetők között megkülönböztetett helyet foglalt el a szitabolond. Öltözete fehér lepedő volt, arca fehérre lisztezve. Karjait vízszintesen kitartotta és seprűt kötött rá, fejére szitát borított (Csulák Mihály 1966.).