Fügedi Márta szerk.: B.-A.-Z. megye népművészete (Miskolc, 1997)

A NÉPI VALLÁSOSSÁG TÁRGYAI Kárpáti László

nagy érzelmi telítettséggel tükrözi a barokk művészet szenvedéstörténeti gesztusait, és a paraszti kőfaragómesternek az előképekhez ragaszkodó interpretációs készségét. A bükkaljai szomolyai kőfaragók működése Dél-Borsodon túl az Alföld felé is meglehetősen nagy területre terjesztette el és örökítette tovább a monolit kőfaragó hagyományt, egységes, részben a mintakönyvek rajzain alapuló romantikus ízű feszületeikkel dacoltak a jóval olcsóbb fémkorpuszok piacával is (Viga Gyula 1985.). Leegyszerűsített módon három csoportba sorolhatók faragványaik, amennyiben keresztjeiken vagy magában a megfeszített Jézust vagy bánkódó anyját illetve harmadikként Jánost, a szeretett tanítványt is megjelenítik. Görög katolikus falvakban, mindenekelőtt Abaújban és Zemplénben a bádogra festett változatot részesítették előnyben a keresztállítók. Ezt részben az egyház plasztikát tiltó szemlélete sugallta, de befolyásolta a lakosság igen szerény anyagi lehetősége is. Talán ezek a bádog korpuszok állnak legközelebb a népi képalkotó gyakorlat világához. Már 659. Szent sarok üvegképekkel és Pieta-szoborral. Mezőkövesd, tájház