Fügedi Márta szerk.: B.-A.-Z. megye népművészete (Miskolc, 1997)

A VISELET Fügedi Márta

A Sajó és a Rima völgyének népe is szívesen hordott gu- 648. Rókaprémes mente. bát, de a leírások megfigyelték, hogy a katolikus barkók Hangony nem szívesen viseltek gubát, azt inkább a borsod-gömöri re- HOMN 56.11.1. formátusság kedvelte. A Szárazvölgy gubája simafürtű, a rimavölgyié pedig göndör - így jellemezte Malonyay. Mezőkövesden csepügubái is hordtak. A Bodrogköz és Zemplén népessége debreceni és ungvári gubát viselt, fehér, barna és szürke színben is. Itt ez volt a legértékesebb felsőruha, a vőlegény a lagzira is gubában ment. E vidéken nemcsak a férfiak, hanem a nők is hordták a gubát. A prémes mente, ez az „úri és hadi" származású posztóujjas sajátos helyet foglal el a népviseletben. Férfiak és nők egyaránt viselték a múlt században a Palócföldön, a keleti palóc vidéken pedig idősebb módos parasztasszonyok viseleteként a 20. század első felében is használatos volt. A barkó menteviseletre felfigyelt a gyűjtő Déri György is, aki a századfordulón a következőkkel jellemzi e vidéket: „Barkócok nevet viselték az Ózd és Putnok közeli Gömör megyei