Fügedi Márta szerk.: B.-A.-Z. megye népművészete (Miskolc, 1997)

A VISELET Fügedi Márta

639. Dél-borsodi nagybunda „ modi áj a", Bükkábrány. Lajos Árpád 1958. nyomán OLDALBÔR ALJ VÄLLBOR a DEREK p h—> UJ r— < ELEJ ELEJ' ALJ ALJ szabását és díszítését utánozva készítettek a későbbiekben kékfestőre hímzett, bélelt pruszlikokat e falvakban, neve puszii {Kresz Mária 1982.). A díszes női ködmön neve Mezőkövesden kuzsu. Generációkon keresztül ez volt a nők legértékesebb ruhadarabja, a lány általában kelengyébe kapta, vagy csak asszonykorában tudta megcsináltatni. Györffy István a kuzsuról azt írta, hogy „ornamentikája minden más szűcsomamentikától különbözik". A hímzés ugyanis a felületet zártan, teljesen beborítja, hármas csoportokba rendezett kerek rózsákkal. A múzeumokban található legkorábbi kuzsu az 1870-es évekből származik, érdekessége az, hogy hímzése és díszítése ugyanolyan, mint a több évtizeddel később készült daraboké, tehát az egymást váltó divatok - szemben a matyó népviselet gyors változásával - a kuzsukon nem tükröződnek. A matyók érték szerint rangsorolva számon tartottak ún. első, második és harmadik kuzsut. E fokozatokat elsősorban az ujja díszítéséről különböztették meg, a rátéttel és hímzéssel díszített felületek és a fehéren maradó báránybőr arányáról. Legáltalánosabb a második kuzsu volt, az ettől gazdagabban