Fügedi Márta szerk.: B.-A.-Z. megye népművészete (Miskolc, 1997)

A VISELET Fügedi Márta

615. Lányok, hajukon rezes tok bokorra kötött pántlikával, egyiken testálló, másikon ingváll vállkendövel, mindkettőn „lefelé végű" szőttes kötő. Tard, Kori s Kálmán felvétele, 1907. HOMF 1613. 616. Menyecske kikötött bunkós kendővel ingvállban és dakuban, hímzett papucsban. Tard, Saád Andor felvétele, 1936. HOMF 1547. Sajátos ujjas a matyók fellökős ujjú lityája, melyet felöltés után feltolnak a karon, szinte a vállig. Az ujjat kitöltik papírral, hogy legyezőszerűen szétálljon. A Bodrogközben használatos ujjas elnevezések sokszor utalnak a blúzféle szabására is: pászos, ráncoska, széleresztő. A Zempléni-hegység falvaiban a bélelt, ujjas felsőrész neve szerviánka vagy vizitke. A vállkendő nemcsak a hidegtől védi a felsőtestet, hanem ingvállas-pruszlikos viselettípusnál gyakran kötelező öltözetdarab köznapra és ünnepre is. Az 1857. évi matyó viseletképen az asszony már ilyen, a mellen keresztezett és hátul a derékon megkötött vállkendőt viselt. Gömörből „zsalyi (sál) veres, virágos nagy kázmérkendő"-t írt le Hunfalvy. Régebben inkább cifrarojtú selyemkendőket viseltek, majd a purgament (kasmír) vált általánossá. Lányok hímzett és keményített gyolcs vállkendőt is viseltek a Bükkalján, a Bodrogközben, Hegyközben egyaránt. A Bükkalján a század elején a vállkendőt még egész keskenyre hajtogatva kötötték 615