Fügedi Márta szerk.: B.-A.-Z. megye népművészete (Miskolc, 1997)

A VISELET Fügedi Márta

604. Lányok ingvállas­pruszlikos viseletben. Egyházasbást, századforduló, Pápay Károly felvétele NM 1928. 605. Fiatal asszonyok templomba menet. Egyházasbást, századforduló, Pápay Károly felvétele NM 1927. 604 Az ingvállas viseletformát sokfelé nyakba kapcsolt fehér fodor egészítette ki, melynek Tardon kádri, az abaúji Hegy­közben pedig nyakacska a neve. Szoros vagy éppen többso­ros galáris és a fojtónak nevezett bársonypánt is az ingváll kiegészítője. A rövid derekú ingek viseletéhez tartozik az alsótestet szoknyaszerűen körülfogó pendely. A múlt században és szegényebb helyeken tovább is a pendely egyben a ház kö­rüli munkában felsőszoknya is volt. Igen régiesnek tekinthe­tő a gömöri Nagybalogból leírt korc nélküli pendely, melyet madzaggal kötöttek a derekukra (Morvay Judit 1957.). A Bodrogközben a pendely bőségét viselője alkata is megszabta. Ha sovány volt, több szélből varrták a pendelyt, hogy ha ráveszi a felsőszoknyát, legyen jó „fara állása". Pusztafalun és az abaúji Hegyköz falvaiban a pendelyt ing­aljnak is nevezték. A pendely kétoldali betoldásának, az eresztéknek a gyakori díszítése is mutatja, hogy a szoknyát sokfelé „felszúrva", azaz a derékba felakasztva is viselték, s az alóla kilátszó pendelyrészt ezért is díszítették. Tardon pl. „bukros-kötés"­nek vagy „nyakbahányó kötés"-nek nevezték a díszesebb 605

Next

/
Oldalképek
Tartalom