Fügedi Márta szerk.: B.-A.-Z. megye népművészete (Miskolc, 1997)

A PARASZTGAZDASÁGOK ESZKÖZEI Viga Gyula

nyújtanak. Még a 20. század elején készült, fémorsós példányok között is vannak olyanok, amelyek oszlopaikon finom futóleveles, virágos díszt viselnek. A borászat dongás faedényei között is szép számmal vannak díszítettek. A livók (léhók), puttonyok, aszúszedők, s elsősorban a hordók a nagy hagyományú bodnáripar készítményei. A földesúri pincékben a nagy űrtartalmú hordók között voltak igényes faragásúak is: vallási jelenetet, szüretet, s másfajta ábrázolást készítettek előlapjukra. Tokaj-Hegyalján elterjedt volt a hordók bélyegzése, különösen az aszút tartalmazókba égettek évszámot, megkülönböztető jegyet. A bélyegzővasak között ugyancsak szép díszű kovácsmunkák lelhetők fel. A szőlő- és borkultúra eszközkészlete, a borospince berendezése jól szemlélteti, hogy az eszközkultúra tárgyi csoportjai miként szervesülnek egységgé, s azok együttes megjelenésében miként tükröződik a hagyományos formavilág, annak sajátos esztétikai rendjével együtt. A pincék gyenge megvilágításában a sötétbarna, feketés fa- és fémtárgyak, azok méretei, az egészet keretbe foglaló - jobbára tufa - falazat különös vizuális élményt nyújt. Ugyanez a többi eszközcsoport esetében is igaz. A betakarítás folyamatában egyetlen díszes kaszanyél is elég ahhoz, hogy a tárgyak egészére kihasson annak vizuális élménye, hiszen a többi tárgy önmagában anyagával, formájával, méretével - ritkábban színével -, mintegy felerősíti a díszített tárgy üzenetét. A kovácsműhely felszerelésében egy-két mesterjegyes, díszesebb tárgy sajátos miliőt teremt az egész kormos, füstös, a kívülálló számára ismeretlen funkciójú szerszámokkal berendezett helyiségben, sajátosan képbe hozva a külső szemlélő számára az ott dolgozó ember, valamint korábbi korok és hagyományok világát. Ez a népművészet esztétikájának sajátossága. A sokszor romlékony anyagból készült tárgyak mostani állapotában fel kell ismerni az adott tárgytípus korábbi generációinak történetét, még akkor is, ha a díszítmények változásának önálló története van. Viga Gyula