Fügedi Márta szerk.: B.-A.-Z. megye népművészete (Miskolc, 1997)

A PARASZTGAZDASÁGOK ESZKÖZEI Viga Gyula

561 562 561. Baltás szőlőmetszőkés, „kacor" HOMN 58.6.1. 562. Koronás, monogramos hordóbélyegző, Tokaj története - leszámítva a szórványos ikonográfiái anyagot ­valóban a múltba vész. A fémeszközök sokféle nyelét a pa­rasztemberek maguk is el tudták készíteni, de ennek is ki­alakultak lokális központjai. Borsod-Abaúj-Zemplén megyében a 19. század végén Balaton, Visnyó, Szilvás, Os­toros, Felsőnyárád, Kisgyőr, Cserépfalu és Csermely (Bor­sod vm.), Gönc, Telkibánya (Abaúj vm.), valamint Regéc (Abaúj m.) és Háromhuta (Zemplén vm.) voltak ennek a munkának a központjai. Ebben a tekintetben is kiemelkedett Cserépfalu, melynek szépen faragott kaszanyelei markánsan képviselik a bükkaljai falu díszítő stílusát. A nyelek kocsa olykor kígyót vagy madarat utánzott. Ugyancsak több településen készültek a gereblyék külön­féle típusai: a brúgónak, bőgőnek, tórusnak nevezett tarló­gereblyéktől kezdve a nyomtatáshoz használt rugó gereblyén át a szénamunka apró eszközéig. Faragó falvaink népe tömegével állította elő a második világháború előtt a favillákat is. Egy 1869-ben kelt peres irat pl. arról tanúsko­dik, hogy három cserépfalusi lakos 150 darab kifaragott és 30 kifaragatlan favillát lopott az erdőről, ugyanakkor isme­retlen cserépfalusi férfiak 8 szekéren összesen kb. 1440 da­rab favillát loptak el (Viga Gyula 1984.).

Next

/
Oldalképek
Tartalom