Fügedi Márta szerk.: B.-A.-Z. megye népművészete (Miskolc, 1997)

A PARASZTGAZDASÁGOK ESZKÖZEI Viga Gyula

551 'S» Hasonlóan kovácsmesterek és cigánykovácsok készítették a vasbéklyókat, amelyek a legeltetett állatok - főleg lovak - mellső lábaira erősítve akadályozták a jószág elbitangolását, illetve elhajtását. Az állati erő hasznosításának eszközanyagában ugyancsak találunk díszített tárgyakat. A ló megüléséhez használt nyergek közül vidékünkön is a tiszafüredi típusú kapás példányok voltak általánosan elterjedtek. A Tisza mente nyergesmesterei valószínűleg a honfoglalás korának nyeregtípusát őrizték meg századunkig (László Gyula 1943.). A kengyelek és zabiák kevés példányban maradtak meg gyűjteményeinkben, de a fellelhető példányok a vas- és rézművesség igényes készítményei. A szarvasmarha igaerejének átvitelére szolgáló járom díszített példányai megyénk több táján is készültek. Legismertebbek Cserépfalu fafaragóinak készítményei. A Hór-völgy fafaragó faluját a környező település lakosai fakanalasnak, babrácsolónak, famolynak nevezték, érzékeltetve az ott élők szakosodását a faiparra. Készítményeik közül kiemelkednek a faragott járomfejjel készített igák. A juhar-jávorból készült, mélyeit díszű fejrészen folyólevelek, tulipánok, különféle virágok füzére fut végig, a jószág nyakához illeszkedő tolókánál pedig általában félköríves virágtő motívum helyezkedik el. A legdíszesebb példányok két vége stilizált ökörfejet mintázott. Ez utóbbi főleg Madarász Lajos fafaragó kezemunkáját dicséri. Az ívesen széttartó bélfák ugyancsak 550. Faragott járom, Répáshuta, Horváth Lajos munkája HOMN 78.14.1. 551. Faragással díszített kaszanyél, Kisgyőr HOMN 85.8.1.