Fügedi Márta szerk.: B.-A.-Z. megye népművészete (Miskolc, 1997)

A PARASZTGAZDASÁGOK ESZKÖZEI Viga Gyula

548. Faragással díszített kapás nyereg szerves egység, s csupán az anyag tárgyalása indokolja kü­lönválasztásukat a gazdálkodás ágazatai szerint. Az állattartás díszített eszközei E tárgycsoport nagy része a legeltetés során kerül hasz­nálatba: részben az állatokon, részben pedig az őrző pászto­rok kezén. Az állatcsapatok együtt tartását és azok követését szolgálják a különböző méretű kolompok. Megyénkben a benyomott oldalú alföldi típus volt használatban, amit ko­lompár cigányok - főleg a Tisza mentén - és a falusi ko­vácsok készítettek acéllemezből. A megfelelő méretű hangkeltők kiválasztása és azok „összehangolása" a pászto­rok tudománya volt. A rézcsengők a - jobbára fiatal - lovak legeltetésénél, de különösen az ünnepi fogatoknál kaptak szerepet. Az utóbbiakon több csengő szólt, s azok együttes hangzása ugyancsak hozzáértő válogatás eredményeként volt tökéletes. A Tisza mentén rézöntő cigányok készítették e szép hangú eszközöket archaikus öntési technikával {Bakó Ferenc 1954.). Szerepet játszottak a cigány rézművesek a juhászkampók elterjesztésében is. A juhászok jellegzetes terelő szerszáma, ami alkalmas volt az állatnak a nyájból való kifogására is, a 18. század második felében kerülhetett Magyarországra a

Next

/
Oldalképek
Tartalom