Fügedi Márta szerk.: B.-A.-Z. megye népművészete (Miskolc, 1997)

BORSOD-ABAÚJ-ZEMPLÉN MEGYE MAGYARORSZÁG NÉPRAJZI TÉRKÉPÉN Viga Gyula

A 19. század folyamán a városokban és mezővárosokban mind nagyobb teret nyer a zsidó polgárság, de sajátos műveltségi hatást gyakorolnak környezetükre a falusi zsidók is. A 17. század második felétől, de főként a 18-19. században mind nagyobb számban bukkannak fel az összeírásokban a cigányok is, különböző csoportjaik más-más tevékenységre szakosodnak (zenészek, fémművesek, kovácsok, kupecek stb.). A 18-20. századi gazdasági és társadalmi folyamatok összefüggéseiben kell értelmeznünk a hagyományos műveltség integrálódásának azokat a folyamatait is, amelyek a néprajzi csoportok, néprajzi vidékek szerveződéséhez vezetnek. Ebből a szempontból másodlagosnak tekinthető korábbi történetük, mert műveltségük, beleértve a tárgyi javakban materializálódott anyagi és szellemi műveltségüket is, jobbára 19-20. századi állapotában ragadható meg. A mai Borsod-Abaúj-Zemplén megye területe különböző fokon integrált műveltségi egységekkel fedhető le, s az egyes csoportok kulturális hagyatéka nem azonosítható csupán a paraszti műveltség hagyományával. A rendkívül tagolt térség hagyományos kultúrájának árnyalt differenciáltságát az eddigiek - beleértve a Magyar Néprajzi Atlaszt is - nem ragadhatták meg. Más vonatkozásban azonban a Felföld néprajzi csoportjainak eddigi kutatása arra figyelmeztet, hogy az analizáló vizsgálat szinte kizárja a műveltségi csoportok egyértelmű körülhatárolását, s az egyes műveltségi elemek elterjedési határai ritkán összegződnek egyértelmű kulturális határrá. Elnevezésében és kutatásában is legrégibb, legmarkánsabb csoport a palócok, s a tőlük éles határral el nem választható barkók. Az utóbbi - Paládi-Kovács Attila szerint a borsod-gömöri erdőhátság területére terjed ki, a kettő együtt pedig keleten lényegében a Sajó vonaláig alkot elsősorban nyelvjárástípust, s lazább műveltségi kultúrterületQt. A terület népességének középkori kontinuitása, egységes római katolikus vallása, sok tekintetben archaikus műveltsége, néhány jellemző tárgyi és szellemi műveltségi elem (nagycsalád, lakodalmi hajnaltűz, a morványkalács, a markoláb képzete stb.) elterjedésének területe nem azonosítható a Palócföld fogalmával. Borsodban és Gömörben mind a palóc, mind a barkó műveltség szorosan összekapcsolódott a kis-