Fügedi Márta szerk.: B.-A.-Z. megye népművészete (Miskolc, 1997)

NÉPI KERÁMIA Vida Gabriella

vesdi szegények etetése a halottak etetése, a meghalt hozzátartozók, az ősök lelki nyugalmának szentelt lakoma. Az emberfejű jancsikancsóban pedig az ősök tiszteletének szentelt áldott bor volt." (Kresz Mária 1976.). A miskák helyét az 1860-as évektől a mandula alakú pálinkásbutellák vették át. A ránk maradt csati edényeknek kb. a negyede ilyen italtartó. Arra, hogy miért volt szükség ilyen sok darabra, a 19. század második felének lakodalmi szokásai adják meg a feleletet. Éppúgy, mint Hódmezővásárhelyen, a fő ital a lakodalomban a pálinka volt, melyet ezekben a butellákban „tálaltak" fel az asztalokra. Egy-egy lagzi előtt sok-sok ilyen butellát kellett összekéregetni, s jó volt, hogy rajta volt a gazda neve, különben hogyan adták volna vissza a mulatság végeztével. Ezen a típuson belül nagy volt a formai és díszítésbeli állandóság: a fölfelé keskenyedő, kerekített élű, lapos butellák egyik oldalára karcolt felirat, másik oldalára többnyire csőrében ágat tartó galambszerű madár került. A mezőcsáti és a tiszafüredi fazekasok közötti személyes kapcsolat és az azonos piackörzet közös ízlése teremtette meg a termékek hasonlóságát. A 19. század közepe felé, illetve a század végén készült egyes termékeknél nehéz megkülönböztetni a két fazekasközpont termékeit. Bizonyos 362. Állat alakú butellák, Mezőcsát, 19. század második fele HOMN 533.9., 53.1.1., 53297.1.