Fügedi Márta szerk.: B.-A.-Z. megye népművészete (Miskolc, 1997)

NÉPI KERÁMIA Vida Gabriella

344. Gyertyamártó, Nemesradnót, 18. század. Krisztiján Márton fazekas készítette Varga György számára. Magyar Néprajzi Lexikon 2. Bp. 1979. 357. alapján akik a remekelést igyekezvén elkerülni, nem remekelnek, s a helyett bizonyos sommát szoktak a czéheknek fizetni; ezt pedig nem itt helyben, hanem más, távol lévő városokban cselekszik, s ott állanak bé a czéhben; itt pedig a céh hatalma alatt nem lévén, semmi rendtartást ösmerni nem akarnak, önnön szabad kényöktől igazgattatnak; a legényeket többet igéréssel eltsalják, mikor a Fejedelem és a Haza felségelésére segedelmeket kell adni a czéheknek, azokkal nem concurálnak, s a közösségre nézve szinte olyan károsak, mint a kontárok." Nem véletlen, hogy a miskolci fazekascéh fennállása alatt a szervezetbe bevett 59 vidéki mesterből 39 volt tamásfalvi illetve pongyeloki lakos. Tamásfalván 7-8 mester volt egy-egy évben miskolci landmajszter, 1838-ban pl. 11, s külön vezetőt is választottak, aki intézte az ügyeiket a céhnél. A miskolci céh irataiból tudunk többgenerációs 19. századi tamásfalvi fazekascsaládról, mint a Pribolyka, a Terem család. A miskolci céh fennállása alatt legtöbb mesterlegény (47) Jolsváról vándorolt a borsodi megyeszékhelyre tanulni (Bodó Sándor 1978.). A gömöri főzőedények, mint a konyhai eszközök többsége a platnis tűzhelyek megjelenéséig formailag és díszeiben alig változtak. A gömöri fazekak formája a középkorig vezethető vissza: keskeny fenék, kerek has. A csak belül és a