Fügedi Márta szerk.: B.-A.-Z. megye népművészete (Miskolc, 1997)

BÚTOROK Szabadfalvi József

328. Kisméretű festen „matyó" láda, kétoldalt esztergált féloszlopokkal, 1900 körül HOMN 73.9.1. 329. Festett láda, márványozott alapon kalászos-csokros díszítéssel. Mezőkövesd, 1913. HOMN 71.1.3. Asztalosbútorok Az asztalosok által gyártott bútorok - természetes valójukban - dísztelenek, világosságuk miatt könnyen piszkolódnak és igen sérülékenyek. Ezért felületüket gondosan kezelni kellett, erre a festés a legalkalmasabb. A festés tehát elsősorban nem a cifrálkodást szolgálta, technológiai szükségesség volt! A 18. századra alakult ki a parasztság ellátására specializálódott és annak ízléséhez igazodó asztalosság. Északkelet-Magyarországon a következő településeken dolgoztak országosan is számon tartott asztalosok: Miskolc, Sátoraljaújhely. Történeti megyéink területéről több adat került elő asztalosbútorok előfordulására. Istvánjfy Gyula már 1911-ben közölte egy 1774-ből datált, szépen virágzott menyasszonyi láda rajzát. A két virágcsokor között Anno 1774 felirat látható. A festett láda minden bizonnyal miskolci asztalosmesterek készítménye (Istvánjfy Gyula 1911.). Ónodon egy 1636-ból származó leltárban azt olvashatjuk, hogy találtak két zöld giontaros (gyantáros) fogast és romladozott bölcsőt. A rendelkezésre álló levéltári adatok szerint a 18. század első felében a jobbágycsaládoknál még alig jelent meg az asztalosbútor. Bizonyára csak egyes családok engedhették meg maguknak, hogy nyoszolyájuk lehessen, elterjedtebb volt a már említett ágyszék. Megjelenhettek viszont az asztalosok által fenyőfából készített és festett fogasok, bölcsők és „deszkábúl való" asztalok, majd pedig a lócák is. A Borsod megyei Sátáról származó ágyvég oromrészén az évszám az igen megkopott festés részén látható. Az ágy rimaszombati műhelyben készülhetett. A híres komáromi asztalosok festett darabjai is eljutottak mind a Palócföldre, mind megyénk területére. Egy kisebb asztalosközpont kialakult a múlt század első felében Putnokon is. 1803-1852 között a miskolci asztaloscéh landmajsz terei voltak a gömöri mezőváros asztalosmesterei. A keleti-palóc területekre a miskolci festőasztalosok darabjai is eljuthattak. A 18. századtól fokozatosan kivált a festőasztalosságból a magasabb ízléseket kielégítő műasztalosság, amely intarziával, faragással és a bútorok furnírozásával fejlesztette tovább a mesterséget. Követték a nemesi és polgári igényeket kielégítő barokk, rokokó, majd klasszicista stílusokat.