Fügedi Márta szerk.: B.-A.-Z. megye népművészete (Miskolc, 1997)

BÚTOROK Szabadfalvi József

325. Festett láda előlapjának dísze, Sajómercse, 1774. Istvánjfy Gyula 1911. alapján szolgált. Ácsolt ládák itt-ott még templomokban is előfordultak. Előfordult még századunkban is, a felsőruhát a gerendázatról lefüggesztett rúdon, ruhásrúdon tartották. A későbbi ruhatároló bútorok ősének tehát ezeket a rudakat is tekinthetjük. A szuszékok csak később, részben a díszesebb, festett ládák megjelenésével, még inkább a komódok, majd a szekrények elterjedésével kerültek ki a kamrákba és változott meg a funkciójuk. Az ácsolt ládák tetején a felnyíló ajtó lehetett lapos, vagy koporsószerűen domború kiképzésű. Tájunkon mindkét típus fellelhető, a lapos tetejúek jobbára a Bükktől délre fekvő falvakból kerültek elő. Elülső oldalát, néha a tetejét is geometrikus rendszerű, vésett faragással díszítették (K. Csilléry Klára 1951.). Az ácsolt ládákra történeti adataink is vannak. 1390-ben hatalmaskodók feldúlták a tiszapalkonyai (Borsod m.) lakóházakat és feltörték a jobbágycsaládok szekrényeit (scririum), tehát ácsolt ládáit. Sajónémetiben a levéltári adat egy leány ládáját említi. Ez is ácsolt láda lehetett. Az Északi-középhegység területén kialakult szuszékké szítő központokból, elsősorban Gömör egyes községeiből, a szükségletek fennálltáig, valószínűleg századunk elejéig, a környék és az Alföld jelentős részét ellátták. Előfordultak Tokaj, Debrecen, Nagyvárad, Arad, Hódmezővásárhely és Baja vásárain, piacain is. Szétszedett állapotban, más fatárgyakkal együtt szállították; terjedelme miatt az eladás után állították csak össze. Az Alföldön palóc szuszék, Hódmező-