Fügedi Márta szerk.: B.-A.-Z. megye népművészete (Miskolc, 1997)
BÚTOROK Szabadfalvi József
szerszáma a faragószék, ebből Cserépfaluból egy különösen díszes darabot őriz a Herman Ottó Múzeum. A cserépfalui fafaragók igen sok szerszámot és háztartási eszközt is készítettek. Ácsolt bútorokat készítettek Északkelet-Magyarország több területén, de jellegzetes darabok készültek a Palócföldön, elsősorban Gömörben és Felsőborsodban. Jelentős volt a fafeldolgozás a Zempléni-hegység falvaiban is, ott azonban már jobbára csak a festett bútorzat tettenérhető. Szinte minden parasztházban, annak már jobbára a pitvarában vagy a tornácán található egyszerű, egyetlen deszkalapból álló, annak a négy sarkába belefúrt lyukba ékelt lábon álló, egyszerűsége miatt igen ősinek tekinthető ácsolt lóca, pad. Palóc területeken háttámláján fűrészelt díszű karospad alsó része is készült ácsmódra. Kiemelkedő darabjai az áttört faragással díszített támlájú csuklós- vagy rengő padok (K. Csilléry Klára 1975.). Borsod és Gömör megyében fellelhető egy igen szép padtípus, az áttört háttámlájú pad. Előfordul a Bükktől délre fekvő borsodi hegyi falvakban, pl. Tardon, de ide sorolható az egyik legjellegzetesebb „palóc" bútordarab is. Az ózdi helytörténeti gyűjtemény őriz egy 1896-os évszámmal datált, áttört díszítésű, csuklós háttámlájú padot. A támla áttört díszítése egyszerű, sematikus fűrészmunka, kissé finomabb középdísszel. A jellegzetes palóc csuklós támlájú padok