Fügedi Márta szerk.: B.-A.-Z. megye népművészete (Miskolc, 1997)

HÁZBELSŐ Szabadfalvi József

289. Konyhasarok rakott tűzhellyel a szobában. Tard, tájház már karoslóca állt asztallal, a láda egyik felében a ruhaneműt, a másikban pedig az élelmet tárolták. A bejárattól jobbra már ágy állt. Sok helyütt már megtalálható a diagonális elrendezésű szoba (Gunda Béla 1937.). Hasonló hagyományos szobabelsőt írt le Paládi-Kovács Attila is a barkóság köréből: A kemence szoba felöli hosszú oldalán is volt egy széles padka (szapha). Ezen aludt éjjel és heverészett nappal az öreggazda. A kemencével átellenben volt az asztal, a fal mellett földbe vert karókon álltak a támla nélküli lócák. A bárdolt, 10 cm vastag és széles padok a szoba három fala mellett húzódtak végig. A negyediken a bejárat és a kemence állt. Emellett hagyományosan csak néhány kisszék és a kisgyermekek számának megfelelő bölcső tartozott a szoba berendezéséhez. A hálókamrában is ácsolt széles padon aludtak, csupán zsúpszalmát terítettek rá (Paládi-Kovács Attila 1982.). A lakáskultúra tulajdonképpen a 19. század második felétől alakult át a barkóság körében is. A régi típusú lapos kemencéket már a pitvar felől fűtötték. Az 1870-80-as években kezdtek elterjedni a fenyődeszkából készült, festett