Fügedi Márta szerk.: B.-A.-Z. megye népművészete (Miskolc, 1997)

HÁZBELSŐ Szabadfalvi József

HÁZBELSŐ A parasztság lakáskultúrájának változását jobbára csak a 18-19. századtól tudjuk figyelemmel kísérni. A középkortól az asztalosbútor megjelenéséig, általánosságban ugyancsak a 18-19. századig bútorkultúránk középkorra jellemző technológiával, tehát ácsolt eljárással készült. Ezt igazolják az ácsolt ládák, a falba mélyített tékák, az ágyszékek, evőszékek, kamarásasztalok is. Hazánk egyik legjellegzetesebb etnikai egysége, a Palócföld Borsod és Gömör megyék területére is átnyúlik. A 19. század elejéről, a legelső híradások pl. Szeder Fábiántól származnak. Eszerint az egyik sarokban terjedelmes kemence állt, vele átellenben nagyfiókos, kecskelábas asztal, a falak mentén pedig bárdolt pallók feküdtek, földbe vert lábakon. Ezek szolgáltak éjjel alvásra is. (Szeder Fábián 1819.) A 19. századi palóc lakóház berendezéséről K. Csilléry Klára a következőket írta: „A legrégibb típusú parasztházban a fal körül körben lóca volt. Ilyen volt a múlt századi palóc házak szobája, vagy a sárréti nádházak belseje. Ebben nem volt ágy, a pad szolgált fekhelyül is. Az asztal számára szinte kínálkozott állandó helyül a sarok, mivel ott fértek el a padon legtöbben mellette." (Csilléry Klára 1989.). Az asztalosbútor divatba jöttének idején készültek az első sarokpadok, s fekvőhelyül most már ágyak szolgáltak. Az ágyak helye hagyományosan elöl az ablaknál (első ágy) és hátul (hátsó ágy) az ajtónál volt. Az ágyak elé padot vagy széket helyeztek. A palócok körében ismert volt a szembeágyas berendezkedésű szobai bútorelhelyezés is. Lényegében ugyanezeket a tendenciákat erősítette meg a Palócok monográfia II. kötetében Bakó Ferenc is (Bakó Ferenc 1989.). Lénárddarócon pl. a körülpallósnak nevezett házberendezések századunk elejéig általánosak voltak. A múlt század utolsó évtizedében karoslócák még csak