Fügedi Márta szerk.: B.-A.-Z. megye népművészete (Miskolc, 1997)

TEMPLOMOK FESTETT BÚTORZATA Szabadfalvi József

E kazetták és a padelők festéséről egy feliratos tábla tájékoztat: Anno Domini 1758. Die. A megyaszói templomot századunk legelső éveiben átalakították és megnagyobbították. Ekkor bontották le az 1735-ben készített és felrakott festett mennyezetet és az 1704-ben faragott és festett szószékfedelet is. Szerencsére a miskolci múzeumba került, itt őrizzük azóta is (Szabadfalvi József 1980.). A megyaszói kazetták elsősorban gazdag növényi ornamentikával festettek, figurális díszítmény igen kevés. A virágdíszeken felsejlik még a késő reneszánsz néhány jellegzetes díszítőeleme. A szabadkézzel, sablon nélkül festett virágok - tulipánok, rózsák, rozetták, szegfűk stb. mindegyike más és más. A megyaszói táblák színvilágára a hideg és a meleg színek egyensúlya jellemző. A megyaszói festett mennyezet készítésének idejét, pontosabban az évét s az alkotók nevét a táblák egyike pontosan megörökítette: „Anno Dolminli 1735. Die 12. Februarii Isten Segedelme Által Muni káli ták ezen munkát Miskoltzi mester Emberek. Asztalos Imre Asztalos István." (Az Asztalos családnév a 17. századtól igen gyakori a festőasztalosok között, megkülönböztetésül a lakóhelyük nevét szokták nevük mellett megemlíteni.) A 16., s részben még a 17. században is említik őket latinosan menzatornak, magyarosan Asztalgyártónak vagy Képírónak. Az Asztalos családnév Miskolcon a 18. századtól fordul elő. Asztalos Imre és István nevét 1726-tól említik az össze253. Miskolc, avasi templom festett padel'ótáblái olaszkorsós mintával