Fügedi Márta szerk.: B.-A.-Z. megye népművészete (Miskolc, 1997)

NÉPI ÉPÍTÉSZET Balassa M. Iván

208. Zsilipéit boronafalú zsúpfedele s csűr, Mogyoróska. Balassa M. Iván felvétele, 1968. te minden faluban ott vannak, így Nagykinizsen, Szentistvánbaksán, vagy északra Hernádkércsen, Felsődobszán stb. Ugyanakkor a Cserehát keleti felének falvaiban, többnyire az 1910-es évektől kezdődően csak nagyon szerény első- és oldaltornácok épültek. Gyakoribb, hogy csak három faoszloppal támasztják alá a tetőkinyúlást az utcai homlokzaton, és az oldaltornácok is gyakran ilyen megoldásúak. A Zempléni-hegység és a Hegyköz parasztházai azonban napjainkig lényegében tornác nélküliek maradtak. Abaúj már a csűrös gazdálkodás övezetébe tartozik, sőt mintapéldájának is tekinthető. A parasztudvar meghatározó gazdasági épülete anyagában, alaprajzában számos régi vonást megőrzött. A keresztfejes borona falúak között, például Füzérradványban sokszög záródású is volt, Árkán kőből falazott kerek végű csűr is előfordult. A talpasvázasoknál a harántkötések andráskeresztet formáztak.