Fügedi Márta szerk.: B.-A.-Z. megye népművészete (Miskolc, 1997)

NÉPI ÉPÍTÉSZET Balassa M. Iván

207. 1908-ban épült boronafalú ház, Komlóska. Balassa M. Iván felvétele, 1969. SZNMF 682. részében, a vázas-fonott szabadkémények alatt találták meg helyüket. Előfordult, hogy a kemencének a teste már teljesen a falban illetve a konyhában volt, a szája azonban a füstfogóval együtt még a lakószobában. Abaúj ban a hagyományos tüzelőberendezések teljes kiszorulása után a szobákban csak az időközben a kemencéhez csatlakozott, téglából, vályogból épített takaréktűzhely marad. Ezt az utolsó fejlődési szakaszt lehet a közelmúlt lakóházaiban megfigyelni. A lakóházak, a nagyobb istállók, csűrök tetőszerkezete kizárólagosan szarufás. A lakóházak tetőformája élesen elválik az innen nyugatra lévő gömöri-tornai tájaktól. Az uralkodó forma a kisfüstlyukas nyeregtető, de, elsősorban a Zempléni-hegységben, a teljesen kontyolt tetők sem ritkák. A 19-20. század fordulóján épült házakon a Hegyköz északi felében például Felsőregmecen, Nyíriben, Filkeházán az oromzatos nyeregtető, az ezzel egy magasságban lévő Hernád-parti településeken - pl. Kéked, Pányok, Abaújvár, Zsujta - pedig a csonkakontyos tető tűnik föl.