Fügedi Márta szerk.: B.-A.-Z. megye népművészete (Miskolc, 1997)
NÉPI ÉPÍTÉSZET Balassa M. Iván
200. Egyenes oromzatú nádfedése s, nyeregtetős lakóházak, Karcsa. Balassa M. Iván felvétele SpRM 3215. 201. Kontyolt tetejű, tégl api II érrel alá támasztott te toki nyílású lakóház, Cigánd. Filep Antal felvétele, 1963. SpRM 5622. és a Takta mentén, feltehetően egy rangosabb épületmegjelenésre törekedve, fordul elő szórványosan az egyenes oromzat, máshol kizárólagos a csonkakontyos tetőforma. A tetőket leginkább náddal fedték, de a Taktaközben, például Prügyön, Taktaharkányban, Tiszaladányban gyékény volt a házak héjazata. Feljegyzésekből kiderül, hogy Taktakenézen és Prügyön 1843-ban az épületek majdnem felén gyékényfedés volt, sőt az utóbbi faluban „a Helység háza" is közéjük tartozott. A Bodrogköz egyes falvaiban előfordult a zsúp-, a gyékény- mellett még a kákafedés is, például Kenézlőn, Visson. A dél-zempléni vidéken a lakóépületek tetőformája meglehetősen változatos. Leegyszerűsítve, a Taktaközön a csonkakontyos az uralkodó, a Bodrogközben e mellett a kontyolt és az egyenes oromzatosak is fellelhetők, a Harangodon inkább csak az utóbbiak. Az egykori Zemplén megye déli része legkevésbé a lakóházak tüzelőberendezésében egységes. A Taktaközben és a Harangodon a lakóhelyiséget az Alföldről jól ismert kemencék fűtötték, a konyhákban egyaránt előfordultak az egy, a két szemben lévő és a mindhárom oldal előtt húzódó padkák. A féloldalas szabadkémény mindössze Csobajon, Taktaszadán, északabbra Mezőzomboron és Bekecsen tűnik föl, de ott is a 19. század legvégén épült házakban. A Bodrogköz a lakóházak tüzelőberendezése tekintetében határozottan a tőle északra lévő területek hatása alatt áll. Ismerték a belülfűtős lapos, ferde füstelvezetéses kemencét, a füstelvezető kabola neve is föl-föltűnik. E történeti előzmény ismeretében érthető, hogy itt a fejlődés következő szakaszában a boglyakemence már nem kapott helyet a lakószobákban. A 20. század első felében a konyhákban esetenként rakott takaréktűzhelyekkel kiegészített lapos kemencék álltak és teljesen hiányoztak a padkák. Dél-Zemplén nem tartozik a tornácos területek közé. A későn megjelenő oldaltornác nemegyszer csak egy erőteljesebb tetőkiugratás, melyet mindössze az első, az utcai és udvari homlokzat alkotta sarkon támaszt alá egy falazott, vakolt pillér, mint ahogyan erre a Bodrogközben találni szép példákat, de a megoldás Megyaszón is ismert. Itt egyes esetekben a viszonylag könnyed faoszlopok mellvédet is kaptak.
