Fügedi Márta szerk.: B.-A.-Z. megye népművészete (Miskolc, 1997)
NÉPI ÉPÍTÉSZET Balassa M. Iván
187. íves-oszlopos tornácú gazdaház, Mezőcsát, Mátyás király u. 35. Balassa M. Iván felvétele SZNMF 1782. vonaltól nyugatra egyenes oromzatúak, keletre különféleképpen (teljesen, vagy csak részben) kontyoltak a házak. Az ágasfás-szelemenes tetők oromzata többnyire tapasztott sövény, esetleg vályog és dísztelen. A szarufás tetők szélesebb elterjedésével együtt a deszkaoromzatok is egyre inkább meghatározói lettek a településképnek. Ezeket az oromzatokat lehetőleg már díszítették. Mezőkövesden például vízszintesen három, felfelé egyre keskenyebb mezőre osztották az oromzatot, a deszkahézagok függőleges takaróléceit felül íves deszkakivágással fogták össze. Az orom csúcsánál gyakran farács biztosítja a tetőtér szellőzését. Hasonló megoldások a szomszédos településeken is föllelhetők. Dél-Borsodban az épületek túlnyomórészt náddal fedettek. Figyelemre méltó, hogy a 19. században még a Tisza melletti falvakban is, Igriciben, Tiszatarjánon zsúptetős házak épültek. Ennek oka, hogy a falu határában nem volt megfelelő minőségű nád. Mezőkövesden a nád és a szalma mellett a sás és káka is ismert tetőfedő anyag volt.