Fügedi Márta szerk.: B.-A.-Z. megye népművészete (Miskolc, 1997)

NÉPI ÉPÍTÉSZET Balassa M. Iván

A Bükkalja falvaiban viszonylag korán éltek a közvetlen környezet nyújtotta lehetőséggel, egyre nagyobb jelentőségre tett szert a kő, mint építőanyag. Már a 19. század első felében jelentős a kőfalú építmények száma Szomolyán, Kacson, Borsodgeszten, legkeletebbre Nyékládházán, s a század második felében a közbeeső falvakban is a kő majdnem kizárólagos építőanyaggá vált. Erről a vidékről kőből készült épületszerkezeteket is szállítottak a délebbre lévő, már földépítkezésű területekre. Bogács például faragott ablakkeretekkel (Szakáll SándorViga Gyula 1984.), Szomolya faragott kővel látta el a kőben szegény tájakat egészen a Tisza mentéig és a Jászságig (Viga Gyula 1985.). A kőépítkezés körébe tartoznak a barlanglakások. Borsod megyéből Szomolyáról, Bogácsról, Cserépfaluból, Cserépváraljáról, Tibolddarócról, Kacsról, Sályból, Kisgyőrből, sőt a megyeszékhelyről, Miskolcról is ismerjük őket (Bakó Ferenc 182. Domboldalba vájt tornácos barlanglakás, Cserépváralja. Gönyey Sándor felvétele, 1929. NM 61494.