Fügedi Márta szerk.: B.-A.-Z. megye népművészete (Miskolc, 1997)

BORSOD-ABAÚJ-ZEMPLÉN MEGYE MAGYARORSZÁG NÉPRAJZI TÉRKÉPÉN Viga Gyula

E rendszerek egyes elemei természetesen a feudális korban erednek, ám a térség gazdasági reorganizációja, az annak részeként, folytatásaként is értelmezhető iparosodás, a lassú kapitalizálódás és a jobbágy-paraszti társadalom lassú, nagy táji különbségekkel zajló polgárosulása új struktúrában szervezi meg a feudális termelési mód hagyatékát is. A megye művelhető területeinek birtokbavétele, a manufakturális ipar, az erdőgazdálkodás, a mezőgazdálkodásra alkalmatlan területek megszállása egy fejlettebb területi és társadalmi munkamegosztás keretei között valósulhattak meg. Az alkalmazkodás formái a táj átalakításának tevékenységével ötvöződnek, s a természeti környezet egyre inkább az emberi tevékenységen át befolyásolja a gazdaság és a műveltség állapotát. Az újjászerveződő térkapcsolatokban azonban megmarad a középkori központok vonzáskörzete, s melléjük fejlődnek azok a piaci, közigazgatási, vallási centrumok, amelyeket az adminisztráció polgári újjászerveződése is igényel. Ezek egy része szekunder jelentőségű centrum, mégis kiemelt szerepet kap a mikrorégió gazdaságának, műveltségének szervezésében. A kézművesség és a kereskedelem központjai is a tájak találkozásánál alakultak ki. A céhek nagyobb része a mezőgazdaság javait dolgozza fel, s bár történetük a 16-17. századra nyúlik vissza, nagy többségük a 18. században, illetve a céhvilág utolsó századában alakult. A sík vidék mezővárosaiban (Mezőkövesd, Mezőcsát stb.) jobbára feldolgozó iparok települnek (mészárosok, szűcsök, vargák, csizmadiák és más bőrfeldolgozó iparok), az erdővidék és a mezőgazdálkodó zónák találkozásánál nagyobb szerepet kap a fém- és faipar. Amíg a Bükk és a Zempléni-hegység völgyeiben a 17-18. században az alapanyagot adó fűrészmalmok létesülnek, az erdővidék peremén nagy hatású festőasztalosok dolgoznak (Miskolc, Sátoraljaújhely). Borsodban - a kézműves központ Miskolc mellett - Mezőcsát, Mezőkeresztes, Mezőkövesd, Sajószentpéter és Szendrő elsősorban a bőrfeldolgozó iparok (szűcs, varga, csizmadia) központjai. Abaújban Kassa középkori eredetű kézművessége mellett - rendkívül gyengén fejlett a kézműipar: Gönc, Szántó és Szikszó mesterei a mezőgazdálkodás javainak feldolgozására szakosodtak (varga, szűcs, csizmadia, molnár). Zemplén vármegyében a hegyaljai mezővárosok céhei a kézművesség műhelyei: tíz