Fügedi Márta szerk.: B.-A.-Z. megye népművészete (Miskolc, 1997)

NÉPI ÉPÍTÉSZET Balassa M. Iván

168 csak elvétve találni. A század közepétől fogva ott tűnnek föl, ahol a kőépítkezés előretörése is megfigyelhető. Nagybar­cán, Bánhorvátiban, Mályinkán, Gömörszőlősön, Szuhafőn, Aggteleken, Teresztenyén, Varbócon és Perkupán, tehát egy keskeny északi sávban szórványosan fel-felbukkannak a 19. század közepét követő időkben a vagyonfelhalmozást muta­tó kétlakószobás házak. A megye északnyugati részein a lakóházak tüzelőberen­dezésével a néprajzi kutatás sokat foglalkozott, ennek elle­nére eltérő nézetek láttak napvilágot. A vidék a belülfűtős lapos szobai kemencék elterjedésterületébe tartozik. Egykor, mint általában a Kárpát-medence északkeleti felében, a szo­bában egy hatalmas, lapos kemence állt, melynek szája a la­kóhelyiségbe nézett, vagyis minden füstje ideömlött. A fej­lődés későbbi szakaszában ennek az állapotnak a megszün­tetésére törekedtek. Annak megítélése azonban rendkívül változatos, hogy a kemence szája előli füst elvezetése ho­gyan történt, hogy ez a füstelvezető hogyan alakult ki. Egy szélesebb körű, a történeti adatokra is kiterjedő vizs­gálat kimutatta, hogy a belülfűtős kemence füstelvezetésé­nek kétféle módja térben és időben is elkülöníthetően, egymástól függetlenül jött létre. A korábbi az a megoldás, mikor a kemence szája elől a felszálló füstöt egy, a kemence teste felett húzódó ferde füstelvezető a pitvarba vezeti ki. Ez a keleti területek úgynevezett kabolája. Nyugaton viszont az a megoldás alakult ki - mintegy évszázaddal később -, hogy a füstöt egy függőleges füstelvezető, a síp, a kürtő közvetle­nül a padlásra vezeti föl, ahol kezdetben nem is csatlakozik a kéményhez, legfeljebb a kiskemence töri meg a füst útját és biztosítja, hogy a kémény nélküli házban a felszálló szik­ra ne érhesse el a tető belső síkját. A kétféle füstelvezetési megoldás között meghúzható ha­tárvonal délről északra haladva: a Hejő tiszai torkolata ­Miskolc - Kazincbarcika, majd innen északra egyenesen a magyar nyelvhatáron túl, egészen a Kárpátokig. Tehát éppen ezen a kistájon húzódik a kétféle füstelvezetési mód határa, s így természetes, hogy keverékformák jöttek létre. A két, időben is eltérő megoldás találkozásánál a sokszor mindket­tő elemeit tartalmazó, vagy csak egymás mellett élő formák azonban nem ugyanabba a fejlődési sorba tartoznak, és az átmenetek nem a fejlődés egyes szakaszainak dokumentumai. 167. Beje, 1865-ben épült lakóház díszes padlásablaka. 1936-ban rajzolta Gömörben Tichy Kálmán 168. Mellété, 1876-ban épült lakóház díszes padlásablaka. 1939-ben rajzolta Gömörben Tichy Kálmán 169. Komjáti, Petőfi Sándor u. 31. lakóház zsalugáteres ablaka, felette napsugaras vakolatdísz. Balassa M. Iván felvétele

Next

/
Oldalképek
Tartalom