Fügedi Márta szerk.: B.-A.-Z. megye népművészete (Miskolc, 1997)

TELEPÜLÉSFORMÁK Balassa M. Iván

szimbóluma volt. Ez a rangjelző szerep sejthető Megyaszón, ahol a szép tulipános fejű kerítés- és kapuoszlopok a módosabb, nemesi telkeknél figyelhetők meg. A kerítések anyaga, technikai kivitele, éppen úgy, mint az építkezésnél általában, nagymértékben függ a földrajzi, növényföldrajzi környezettől. Ezért a megye fában gazdagabb északibb részein a hasított fából készített, gúzzsal összefogott, Domaházán szálkarógátnak nevezett kerítés is előfordult. Ugyanakkor az építőanyagok ezen fajtáját erősen nélkülöző sík, déli részeken a nád, a sövény járta, bár az emlékezettel elérhető időkben inkább csak a telek oldalhatárokon és a lábánál. A kertes településeken a szálláskertek közötti garád gyakran az ólakból kikerülő trágyából készült, amit a rajta kihajtott „líceum" tett átjárhatatlanná. Errefelé később sem 157. Ároktő, utcarészlet fonott sövénykerítéssel. Me gay Géza felvétele, 1935. HOMF 477. 158. Bükkábrány, álló deszkakerítés. Balassa M. Iván felvétele, 1981. 159. Kisgyőr, rakott kőkerítés sövénykapuval. Megay Géza felvétele, 1931. HOMF 777.