Fügedi Márta szerk.: B.-A.-Z. megye népművészete (Miskolc, 1997)

TELEPÜLÉSFORMÁK Balassa M. Iván

147. Sajólád, utcakép. Györffy István felvétele, 1928. HO M F 1335. seken, ahol az utca és a lakóépület viszonya esetleges, és a telkek bekerítettsége sem volt megszokott. A telkek beépítettsége nagymértékben függ attól, hogy milyen különböző funkciójú épületek, épületrészek találhatók meg rajta, és ezek hogyan kapcsolódnak, épülnek össze. A megye ebből a szempontból két jellegzetes részre különül el. Délen, mint az Alföldön általában, egy nagyon fontos építmény, a csűr ismeretlen. Ugyanitt a települések egy része egykor kertes volt, tehát a gazdasági épületek, az istállók a település más részén álltak, mint a lakóházak. Ez az elkülönülés a nem szálláskertes helyeken is tapasztalható, az istálló nem a lakóépület folytatása, hanem külön épület. Mezőkövesd és Mezőcsát az előbbire példa, a nem kertes múltú, mégis e körbe tartozó telekelrendezésre pedig Tard. Északon a lakóház és az istálló általában egy fedél alatt van, és a telek jellegzetes építménye a csűr. A kistelepülések eredetileg egyetlen, valamilyen patakot, vízfolyást követő utcájára merőleges, viszonylag keskeny, hosszú telkeket hátul gyakran a csűrök zárják le. Ez a lezárás sokszor olyan határozott, hogy szinte, vagy akár ténylegesen, fallal veszik körül a falu belsőségét, ahogyan ez még nem is olyan régen Hejce impozáns csűrsoránál tapasztalható volt. A csűrök elhelyezkedésének van egy szórványos, és az adott településen belül sem kizárólagos megoldása, amikor a