Fügedi Márta szerk.: B.-A.-Z. megye népművészete (Miskolc, 1997)

PÁSZTORMŰVÉSZET Szabadfalvi József

vagy a bőrkulacsok oldaldíszeit, de bőrrátéttel díszítették a nyergeket is. A szironyozással az applikált díszeket vékonyra és hosszúra hasított színes bőrrel (szirony) varrták fel. Díszítenek bőrtárgyakat, pl. a tarisznyákat domborműves díszítéssel is, amikor a megnedvesített bőrt megfelelő formán, présben szárítják ki. Bőrtárgyak ékítésének legdíszesebb eljárása a hímzés, amely jobbára a szűcsök gyakorlatában honosodott meg. Bőrdíszítésnek kell tekintenünk a bőr szironyok különböző formájú fonását is. Ennek ugyancsak gazdag formakincse alakult ki, de már szinte kizárólag a bőrműves iparosok (szíjgyártó) kezén. Az észak-magyarországi pásztori tarisznyákat mindig szőrétől megtisztított bőrből készítették, ezzel lehetőséget adtak a domborműves, bőrrátétes és applikált díszítésnek. Jobbára a Bükktől nyugatra és északra eső területeken volt elterjedt a jellegzetes pásztortarisznyák (bőrtarisznyák) használata. Ezek mindegyike szőrétől megfosztott, viszonylag vastagabb bőrből készült, több rekesszel és lehajló fedéllel. Egyszerű bőrrátéttel, állatkörmökkel, sallangokkal, csont és fém applikációkkal díszítettek. Szőrrel borított borjúbőrből Borsod megye déli részén készítettek tarisznyákat. A magyar néprajzi irodalom azt tartja, hogy a széles nagy bőröveket (tüsző) századokkal korábban széles körben használták. Megyéink pásztornépétől idevonatkozó adatunk nincsen, noha az Ipoly menti palócoknál előfordult. A tőlünk északabbra élő szláv népek is használták. Csupán a mezőkövesdi viseletben fordult elő a 84 cm hosszú és 10 cm széles eléggé kemény bőröv, végén dupla vascsat található (Györffy István 1956.). A pásztoreszközök között szoktuk számba venni a vékony bőrből készült, jellegzetes dohány zacskókat is. Ezek bőrét leginkább kos herezacskójából, esetleg kisebb állatok bőréből készítették. Formája tipikus; öklömnyi zacskóból és jobban kiszélesedő részből, illetve ugyanazon bőrből kimetszett, díszített részéből áll, amelyet leginkább sallangokkal, egyes helyeken hímzéssel is díszítettek. Kis bőr eszköz a pásztorkészség is, amely csak Borsod megye déli harmadában, a Bükk hegységtől délre, a Tiszáig érő síkság falvaiban található meg (Cserépfalu, Mezőkövesd, Ároktő, Ónod, Nyékládháza, Négyes, Tiszatarján, Tiszabábolna). Az elterjedési terület azt sugallja, hogy az