Murádin Jenő - Szücs György: Nagybánya 100 éve (Miskolc-Nagybánya, 1996)

már csak hat bérműterem építésére. Ebből végül az 1900-as esztendőben kettő épült föl 10 000 koronás költséggel. Ezeket sok évre Réti István és Grünwald Béla foglalta el. Ez a két műterem ma is a festőtelep bejáratát őrzi. Itt közelíti meg a kolóniakertet a látogató, aki a Híd utcán át vagy a Veresvízi út felől tér be az évszázados fák árnyékolta, festőién szép helyre. Amit azután ott talál, az már tíz évvel később épült, a kolónia nagy válsága, a kecskeméti kirajzás után. „Elmennek innen a piktorok" - riasztotta Réti a város polgárait abban a mozgalmas 1909-es esztendőben. Cikksorozata - a festőtelep történetének első összefoglalója - nem is maradt hatástalan. Réti István: Tizennégy esztendő a nagybányai festőkolónia életéből. Nagybánya és Vidéke, 1909. okt. 17. „A gazdasági és pénzügyi bizottság szerdán, november 3-án tárgyalta a festőknek a városhoz benyújtott emlékiratát, s a legnagyobb rokonszenvvel kezelte ezt a nagy jelentőségű kérdést, teljes tudatában annak, hogy a festőtelep már annyira a város jellegéhez tartozik, hogy azt még nagy áldozatok árán sem szabad többé innen elengedni. " Mi lesz a festőkolóniával? Nagybánya és Vidéke, 1909. nov. 7. Az építkezésre a két bérműterem mellett, a Tótfalusi Kis Miklós utcában jelöltek ki egy nagy bokros, fás területet. Ez eleve a város tulajdonában volt, de hogy az építkezések megkezdődjenek parlagon fekvő vizes földjét előbb lecsapolni - csatornázni kellett. Bálint és Jámbor építészek kaptak megbízást a tervezésre, kik épp akkoriban adták át közös munkájukat, az István szállót.