Murádin Jenő - Szücs György: Nagybánya 100 éve (Miskolc-Nagybánya, 1996)

akkor a merengő bujdosó, hogy az ő zord napjai csak enyhe paródia lesz valamikor, miután hetven esztendővel a szabadságharc leveretésére éppen e rejtekhely kapujajölé kerül az ugyancsak zord felírás : »Siguranta Statului«. [Román Állambiztonsági Hivatal.] S adna-e mégegyszer szállást egy magyar költőnek a Főtér és a Felsőbányai utca sarkára kiugró vén barokk épület? Ez az egykori szálloda nyugtatta diszkréten keblére Petőfi Sándort és egynapos feleségét nászéjszakájukra, amikor a költő négylovas kocsija Koltóra vágtatóban Nagybánya határában eltörött. A vénséges falak időközben városházává léptek elő, ahol nemigen becsülik a poézis emlékeit. A kilencvenes évek végéig Nagybánya nem volt a magyar Barbizon fogalmával azonos. Csöndjét a festőkolónia bohém lármája nem zavarta, s hiányzott a nyári fürdővendég-forgalma, ami később ezerszámra zúdította az idegeneket a festők révén oly felkapottá vált bányavároskába. Teleki Sándoron, Schönherr Gyulán, a történettudóson, s egy-két intelligens úron kívül mi is vonzhatta volna messze vidékek fiait ebbe a városba. Nagybánya aludt. Öreg házai, a három ablakkal utcára merengő biedermeier és empire-homlokzatok, melyek mai napig is oly tipikus nagybányaisággal tátják boltíves pince gádorukat az utcák járdájára, bizony nem vettek tudomást semmi haladásról. Csalódnék, aki azt hinné, hogy a nagybányai festőtársadalmon valami Murger-szerű bohémélet generálszaftja ömlik el. A bányai élet éppen azért színes, változatos, mert a piktorok társadalmi, életelvi helyeződése ezerféle marad a maga féltve őrzött egyéniségében. Egy csepp a tengerből ez a kis kondenzált piktortársadalom a nagy emberi szocietásban. Kinek-kinek itt is megvan a maga pozíciója, súlya, osztályhelyzete. Thorma mester drapériás magatartása valami korábbi kinőtt arisztokratizmust, Ziffer erőteljes művészi forradalmisága Nagybányai motívum (fotó 1994) hip érint elli gens neuraszténiát képvisel. Rátz Péterben életmódja szerint