Murádin Jenő - Szücs György: Nagybánya 100 éve (Miskolc-Nagybánya, 1996)

„Olyan ez a város, mint egy nagy paletta... Mintha a téglákat (az iskola falában) nem is a malter tartaná össze, hanem a gondolat mindennél erősebb kötőanyaga. Mikola András és Krizsán János tanárok tovább folytatják és fejlesztik a nagybányai hagyományokat, és az iskolában ma is harminc növendék tanul. " K. S. [Károly Sándor]: Levél a magyar Barbizonból. Vasárnap [Arad], 1931. jún. 28. „De Bányának még a levegője is más" „Mindig valami különös hangulat lepett meg, mikor éjfél után a tótfalusi Dura-dombról [Őrhegy] feltűnt a kivilágított város. Hajnalodott, mire beértünk. A mai parkosított főtér akkor még macskakövezetes piac volt, nagy platánokkal. Kissé oldalt ódon, terméskő szegélyű medence, fekete vizén a platán bingyói meg sárga falevelek úszkáltak. Feltűnt nekem, hogy sem Szatmár, sem Nagykároly, sem a saját szülőföldem [Szinérváralja] nem tár annyi témát a festő elé, mint Krizsán János (1886-1948): Virágzó Bánya... Nem lehetett véletlen, hogy Hollósy Simon annak idején éppen gesztenyefák (Mgt) ezt a helyet találta alkalmasnak festőnövendékei számára. A sok és gyakran meghökkentően szép ház, utca, hegy, patak, fa - emberkéz és természet koprodukciójából létrejött téma - mellett tetszett nekem maga a a benne sürgölődő élet is: a különlegesen érdekes viselet, a hátikosaras, tarisznyás alakok, a piacok tarkasága, s állatvilága, a tájba pompásan beillő bivaly, tehén, ló. De Bányának még a levegője is más, mint a többi városé: a szél, a Zazar sokszor hoz szokatlan illatokat, megint más a Liget, a Veresvíz vagy a Fokhagymás-völgy zöld színű levegője. A környező vidék arca is egészen elüt a többitől: kellemes, szép, szelíd kékek, zöldek, okkerek, a vörhenyes agyag vagy