Murádin Jenő - Szücs György: Nagybánya 100 éve (Miskolc-Nagybánya, 1996)

Délután krokizás, aztán tájképezés. Jelszó: ki a természetbe! Csak a modell közelsége, az átélés, az élmény termékenyít! És minden utcasarkon festőállvány meg festő szorong, gyermekek hadától körülvéve. De nem csak növendékek álltak szemtől szemben a témával; Thorma mester is saját egyfogatú kocsiján naponta kivonult, sőt gyakran modellt is vitt magával. Az utcákon azonban soha sem festett. Annál inkább Ziffer. A Zazar húsz lépésre volt házától, partjait vastag törzsű fák koszorúzták, s köztük egyre látszott a vörös kupolás templomtorony. Ziffer nem volt válogatós. Részére minden dolog témává alakult, mert szenvedélyesen szerette a színeket. A modell nála csak szín-probléma volt. Festészeti értelme a szín: violák, kékek, sárgák — intenzív egyéni megfogalmazásban. A többi festő is kivonult: Krizsán, Mikola a lombos gesztenyefák, parkrészletek, szűk völgyek motívumait formálta képpé. Pirk a napsütést, görbe utcák ódon házait, öreg, egyszerű emberek figuráit álmodta vászonra. Nagy Oszkár festői fantáziája sok érdekesen megoldott bányai utcarészlet megmutatásával járult a fiatalok útbaigazításához. A főtéri cukrászda falain - állandó kiállításként - láthatók voltak nemcsak a jobb festők, de a mesterek munkái is. " Mohy Sándor: Emlékezés Nagybányára. In: Műhelynapló. Kolozsvár, 1981. 101-104.