Murádin Jenő - Szücs György: Nagybánya 100 éve (Miskolc-Nagybánya, 1996)

,JVyári délelőttök meleg hallgatásában, amikor a magasan járó nap alatt csillogva érik az élet, a ligeti iskola árnyékos domboldalán hatvan-hetven ember dolgozik a vásznak előtt, beszédtelen nagy csöndben, elmerülve, mialatt ritmusban dobban a bukovinai ágyúk tompa szava, és néha valahol messze, a magas ég azúrjában repülőgép húz le halkuló zengéssel a Kereszthegy fürtös csúcsa mögé. És amikor a hanyatló nap hosszú, sötétzöld árnyéksávokai'fest a világszép Klastromrét fübársonyára, szanaszét mindenfelé állványok előtt álló festőfiúkra, sétálgató, fehérruhás fiatal lányokra veti utolsó sugarát. Az elíziumi mezők szépsége és békéje és mellé a háború lázas szívdobogása, a távoli folytonos ágyúdörej. Ez volt a magyar idők zenéjének utolsó akkordja. Nagybánya magyar élete a művészetben, amely a Hollósy-idők cigánymuzsikás hangulatában kezdődött, az ágyúk dobbanásai közt fejeződött be. Mintegy tíz festő lakott Nagybányán már évek, évtizedek óta állandóan, amikor az új impérium alatt a kolóniának a trianoni korszaka megkezdődött. Ezek a művészek ott is maradtak, nem akarták elhagyni megszokott lakóhelyüket: ragaszkodtak a városhoz és a környező