Murádin Jenő - Szücs György: Nagybánya 100 éve (Miskolc-Nagybánya, 1996)

Ferenczy Károly (1862-1917): Plakátterv 1897. „Nagy nekibuzdulással fogtam munkához az új környezetben és új körülmények között. Mivel szórt fényben dolgoztunk, a megoldandó feladatok is teljesen újak voltak számomra. Hollósy folyton a „formaérzékről" magyarázott. Közben óvott a túlzásoktól (nicht übertreiben!), óvott a száraz, erőltetett stílustól, állandóan arra figyelmeztetett, hogy a vonalak, a vonalvezetés, az ecsetvonások „frissek" legyenek. Mindaz, amit - nagy hévvel és igaz őszinteséggel, kezét gyakran a szívére téve és mellét verve — mondott, sokkal találóbb, finomabb volt, mint Azbe korrekciói. Ragyogóan tudta elemezni a formát (különösen az orr- és szemvázlatai voltak érdekesek). Szuggesztív ráhatása nyomán mindannyian roppant szorgalmasan dolgoztunk. Arra tanított, hogy nagyon figyeljünk a jellemző, egyéni jegyekre. Azbéval ellentétben nem kínált semmiféle kész sémákat, e tekintetben igen távol állt mindenfajta akadémizmustól. Azbe recepteket nyújtó iskolája Hollósy iskolájához képest a maga módján tényleg akadémikusnak tűnhetett. Az pedig, amit Hollósy a »benyomásról« mondott, leginkább az impresszionizmus lényegéhez vitt közel bennünket. Legelőször nála értettem meg a tónus jelentőségét a festészetben. Az Azbénál virító tiszta színeket innen száműzték, s mindaz, amit nekem új mesterem mondott, valóban üdítő volt. Hollósy technikai utasításokat szinte egyáltalán nem adott, a tanítványaira hagyta, hogy maguk találjanak rá a festés technikájára, s mi ezt egymástól lestük el. A szénen kívül, amellyel Azbénál is rajzoltunk, itt az iskolában valamilyen színes festékkel dolgoztunk (többnyire égetett umbrával), a világos helyeket vagy terpentines ronggyal töröltük tisztára, vagy fehérítővel alakítottuk ki. " Msztyiszlav Dobuzsinszkij: Külföldi tanulóévek. Orpheus, 1993. l.sz. 111-112. Páll Erna ford.