Murádin Jenő - Szücs György: Nagybánya 100 éve (Miskolc-Nagybánya, 1996)

Czóbel Béla (1883-1976): Lehel Ferenc Nagybányán 1904. figuráinak tűntek egy-egy képeken. Az 1912-es nagybányai jubiláris képkiállítás plakátján tölgyfalombok karéjában Ferenczy Károly éppen a legismertebb tornyokat választotta emblémául. A várost a déli mezők felől is meg lehetett festeni, ahogy Börtsök Samu tette 1912-ben (Reggeli napsütés, MNG); képén szinte katalogizálta a tornyokat, a kettőstornyú Szentháromság templom mellett a középkort idéző István torony tűnik fel, a közeli református templom, majd lejjebb a szeceszsziós evangélikus és a görög katolikus templom folytatja a sort. Aképen a kék ég és a kiterjedt zöld mező fogja abroncsba a város sziluettjét, a kicsiny épületsorok ritmikus rajzolatát. A város egy-egy jellegzetes kivágata gyakran jelent meg Jándi Dávid mitologikus képeinek hátterében is (például Laokoón, 1925), ahol a festő nagybányai környezetben meséli el az antik történet, így szinte a jelenbe emeli át a régmúlt idők szereplőit, ahogy korábban Ferenczy Károly is elképzelte. Időnként valóban a helyszín felismerésében segít bennünket az ablakból látható táji háttér, mint Pirk János A festő (1938) vagy Perlrott Csaba Vilmos Mosdó női akt című képein (MNG). Majd mindenki