Murádin Jenő - Szücs György: Nagybánya 100 éve (Miskolc-Nagybánya, 1996)

A kontytetős házak, kémények, íves pincelejáratok föl-föltűnnek a kolóniabeliek művein, mint ahogy tényleges részei voltak a régi nagybányai és környékbeli utcaképeknek. Ma már nagyon kevés áll belőlük. Régi fényképek mutatják azonban, hogy Nagybányán kívül Felsőbányán, Femezelyen s a közeli falvakban is a kontyos volt a legsajátosabb tetőforma. A házak utcára néző háromszögű frontjának csúcsán a zsindelytetőből áll ki az ernyőszerű konty. Rendeltetése talán az volt, hogy esőtől, hótól megóvja az alája festett szentképet. A képeket sok év után eltüntette az idő, ám az új házak anélkül is a megszokott konttyal készültek. Nagybánya régi német lakóinak építőstílusára utal ez az érdekes elem. A Főtér déli sarkának duplafedelű régi háza a mintaadó példa lehetett az elterjedésére. Az egykori bányaváros polgárházain többféle kéménytípus figyelhető meg. Gyakori forma a karcsún emelkedő, bádoggal fedett hasábalak, oldalán két vagy több nyílással. Legszebbek azonban a barokkosán lekerekített kémények. Utóbbiak tömzsiek, súlyosak, téglatestük kis peremmel kapcsolódik a szintén téglából épült kerek fedőboltozathoz. Fehér vakolatú Boldizsár István (1897-1984): Tájkép templommal - rézk., 1930-as évek (Mgt)