Murádin Jenő - Szücs György: Nagybánya 100 éve (Miskolc-Nagybánya, 1996)

A motívum megalapozója Glatz Oszkár az Est a havason (1897) után egész sorozat izvorai és rozsályi képet festett, mint például az 1912-es nagybányai jubiláris képkiállításon bemutatott Rozsály tetején, ahol Ferenczy Valér Izvorai tája (1909) is szerepelt. Ferenczy Károly életművében kölön csoportot alkotnak a hegyvidéki képek: Izvorai faiskola (1900), Gutini erdészlak (1908), Séta (1909), Őszi Izvora (1909-es változatai), Izvorai ökörcsorda (1911). Iványi Grünwald Béla egyik legszebb képe is itt született: a Felsőbányai táj a Gutinnal és a Kopaszheggyel (1900, JPM). Gesztenyeszüretelők, almaszedők, hátikas A bányászat mellett a városlakók jelentős jövedelme származott gesztenyésekből, a gyümölcs- és szőlőtermesztésből. Szőlő ma már inkább a kertekbe szorult vissza, az egykori művelt táblák a Morgó alja és Virághegy lejtőiről szinte nyomtalanul tűntek el. Maradt az alma, a dió, a gesztenye. Utóbbit is megtizedelte azonban a „gáz", a Főnix üzemek környezetpusztító gyilkos emanációja. Többnyire erdei környezetben, lombhullató fákkal vegyesen él a szelídgesztenye Nagybányán. Főbb lelőhelyei a Morgó, Kőalja, a Virághegy és Kereszthegy. Ötszáz évig is elél egy-egy 20-25 méter magas fa-matuzsálem, lándzsás levelét, fehér virágját bontja tavasszal Törzse a legkitűnőbb bányafa, termése messze vidéken is vevőre talál. „Bánya elátkozott óriása, ahogy a hegyélen minden viharral dacolva őrizte a múltat. Időtlen életfa a város felett. " Karácsony Emmy: Virághegy. Bukarest, 1974. 53.