Murádin Jenő - Szücs György: Nagybánya 100 éve (Miskolc-Nagybánya, 1996)

derekán zajlott le a nevezetes per, melyben a város még meg tudta védeni maradék értékeit: maga a román városvezetés utasította el román újgazdagok villaépítési igényét. Murádin Jenő: A Klastromrét pere. Művelődés [Kolozsvár], 1990. 4-5. sz. 41-44. Nem így történt a második világháborút követő időkben. Idegen városvezetők párt-hatalmasságok mit sem éreztek és értettek meg a város múltjából, hagyományaiból. Az ötvenes évek legelején a rét Tóskert nevű délkeleti részén kiépül a város strandja s kiállítási vásárcsarnoka. 1957-58-ban fölépült az esős klíma miatt használhatatlan görögös oszlopos nyári színház, mely végül a néprajzi múzeum otthona lett. 1960-ban a város felőli bejárat mellett fölállítják Ostap Andrei túlméretezett fölszabadulási emlékművét, a „szocreál" térszobrászat tipikus termékét. Végül a sporttelep beton lelátói a hetvenes évek elejétől raboltak el újabb területet. Nagybánya város levéltárában Thorma János, Mikola András, Krizsán János, Pétre Abrudan tiltakozásai a Klastromrétért folytatott küzdelem dokumentumaiként maradtak meg. Mint ahogy dokumentumok a nagybányai táj egykori szépségeinek moccanatlan őrzői, a Klastromrétet ábrázoló művek: Maticska Jenő (1903), Ferenczy Károly (1908), Krizsán János (négy keltezetlen képén!), Perlrott Csaba Vilmos (1910), Réti István (1921), Szolnay Sándor (1923), Rátz Péter (1921, 1923), Mikola András (1923), Tóth István (1925), Ziffer Sándor (1926), Börtsök Samu (1928), Husovszky János (1941).