Murádin Jenő - Szücs György: Nagybánya 100 éve (Miskolc-Nagybánya, 1996)

Híd utca és a református templom Az utcácska - ahol 1864-ben a város történetírója, Schönherr Gyula született - bármennyire is rövid, nagyon fontos szerepet töltött be a festők életében: a város főteréről a Híd utcán keresztül indulhattak a Klastromrét felé, a Zazar folyó túlpartjára és viszont, a művésztelepről ezen keresztül lehetett a városba jutni, akár a főtérre az István Szállóhoz, akár a cintermi Gyöngyössy vendéglőhöz igyekeztek a napi munka utáni könnyű mulatságra. A folyó mentén a református iskolával szemben áll nemcsak az utca, hanem a város egyik legjelentősebb „motívuma", a valamikor vörös toronysisakkal büszkélkedő református templom. A debreceni református templom rokona; magányos tornya karcsúbb formában, de Péchy Mihály terveit követi. (A debreceni minta a szentesi Nagytemplomnál, illetve az érmihályfalvi templomnál is tetten érhető). A torony a humoros megjegyzéseket sem nélkülözte, ablakai stilizált arcot formáztak, a népnyelv „ásító templomnak" nevezte. „A türelmi rendelet megjelenésekor hozzákezdenek a mai templomuk alapvetéséhez és a város polgárainak közadakozásából megépül a piroskucsmás torony, amely úgy néz szét a vidéken az emberi fej, szem és száj arányaihoz és helyzetéhez hasonló ablakaival, mint egy tátottszájú, hunyorgószemű óriás. " Incze Gábor: Nagybánya. Népfőiskolai előadás. Budapest, 1943. 7. A századelőn mellette sorakozott a paplak illetve a kántorlakás. Mint a város „gazdája", történetét maga meséli el az érdeklődőknek a torony alatt, a belső fehérre meszelt fal karéjos falmezőjében: „A nagybányai református egyház 1547-ben alakult meg úgy, hogy a reformációt az egész város elfogadta. Gyülekezetünk első