Murádin Jenő - Szücs György: Nagybánya 100 éve (Miskolc-Nagybánya, 1996)

Tradíció és modernitás a szobrászatban „Még vannak mondaalakok, amelyeket meg kellene faragjak. A helyzet az, hogy a máramarosi paraszt, lévén a foglalkozása olyanszerű, hogy sokat él a természetben, ezt a természetet benépesítette különböző mondaalakokkal. Valószínű az is, hogy mivel sokat volt magányban, mindig talált valamit a természetben, ami fantáziáját megmozgatta, és ami apáról fiúra szállt. Én ezeket igyekeztem megfaragni. Érdekes téma. Tulajdonképpen egy parasztkultúra termelte ki őket, s lévén a nép szegény, a vidék szegény és elszigetelt, ezért az itteni ember rá volt kényszerítve, hogy maga teremtse meg a kultúráját. Kezdve a háztól a viseletig, a templomig, a munkaeszközökig, azonkívül ezzel az énekük, a,táncuk szorosan összefügg, egységet képez, egy erős parasztkultúrát képez, ezt én elválasztom a folklórtól, mert az már egy vegyes egyveleg, de a parasztkultúra megtartott egy bizonyos sajátosságot, ami rányomta a bélyegét az emberre is. Ezek a mondaalakok a parasztkultúrának a szívét képezik. Sokat faragtam bányászt, parasztot, az ő szellemi világukat próbáltam kifejezni szoborban./.../ Én mindig vállaltam, hogy én tulajdonképpen mesemondó is vagyok a művészetben. Sokat jártam a parasztok között, és sok mindent láttam-hallottam. Én ezeket nem jegyeztem fel, csak a fejemben sűrítettem össze, és ezeket próbáltam megszemélyesíteni szobor formájában. Szóval, így átmenteni a jövő nemzedéknek, mert lassan kivesznek. " Mikó Ervin beszélgetése Vida Gézával. In: Mikó Ervin kérdez. Kolozsvár, 1983. 11. és 16. „[Tőrös Gábort] Utolsó középiskolás évében Nagybányára sodorta egy tanügyi átszervezés, és a szaklíceumi érettségi után [1952-ben] ott, a Phoenix gyárban helyezkedett el, ahol mindjárt felkeltette figyelmét a Ballá József irányításával működő üzemi műkedvelő festőkör.