Katona Judit - Viga gyula szerk.: Az interetnikus kapcsolatok kutatásának újabb eredményei (Miskolc, 1996)

B. Juhász Erzsébet: A magyar irodalom etnokulturális tényei (1994-ben megjelent művek alapján)

nul a fővároshoz csatol és ezzel gyakorlatilag nem létezővé tesz. Ennek következtében egy teljes faluközösség keresgélheti új identitását. Az életmód, ahogyan a családforma, az etnokultúra kerete és tüköré is egyben. Szokásokat, hagyományokat közvetítő funkciója erős, illetve mindazzal, amit közvetít, azonos is lehet. Az írók ilyen összetett jelenségként és sokféle árnyalatban jellemzik az életmódtípusokat. A földrajzi hovatartozás, a helyszín és az életmód összefügg, s mindaz, amit ez az együttes létrehoz a kívülálló számára is lehet látkép és kultúra egyszerre. Kőbányai János így ír Jeruzsálemről: „...olyan város, amely egy írónak - függetlenül származásától, hitétől - ideális terep. A színek, a sorsok és az itt megismert figurák élénkek, az élet ritmikus és pezsgő. S jó megfigyelőpont is az egész világra, amely innen sokféle arcát, dimenzióját mutatja." (Kőbányai János: Jeruzsálemi évtized, 221. p.). Mint azt már a helyszínjellemzésnél említettük, a fővárosi, városi életformának is megvannak a maga elszánt hívei. Most olyan részleteket emelünk ki néhány műből, amelyek városképek, miliőrajzok és életmódminták egyszerre, ugyanakkor számos sajátos hagyományt, szokást is jellemeznek. Körösi Zoltán korabeli pesti életképe ilyen sok szempontból plasztikus: „Istenem, hajnalban, amikor a vicék kinyitják a kapukat, és álmos, csipás szemmel söprik a járdát, már visszafelé dörögnek a tejeskocsik a nagyvásárcsarnokba, kerékpáros kifutók hordják szét a festékszagú reggeli lapokat, dobozos taligákon pékinasok tolják a reggeli sütést, fázós lábú kiscselédek nyitják ki a keskeny szobaablakot, még lobognak a kék harisnyás gázlámpák, és a Nagykörúton a Duna felől fúj a szél, hűvösen és józanul, s a Sugár út végénél, a fázó magyar királyok mögött mintha lángolna, vörös színben úszik a ligeti fák csúcsa..." (Körösi Zoltán: Az elutazás, A testtói való szabadulás útja 144 p.). Konrád György életkép-részlete elvont és személyes egyszerre: „Belesek az udvarokba, kerteket látok porolóval, rozzant háromkerekű biciklivel, szárítókötélen lengő hosszú szárú alsónadrágokkal, nagy üvegekben erjedő kovászos uborkával, behorpadt gumilabdával, támla nélküli paddal. Édessége volt már a hanyatlásnak, az alkalmatlanná válásnak, a tárgyakba ivódott halálnak. Miért legyenek a dolgok tökéletesek. Ha felfedezőútra indulok ifjúságom övezetébe, akkor el kell mennem néhány címre, hogy azt a szoros teret, amelyen ismétlődő mozgásaim lezajlottak, megtekinthessem. Keskeny belvárosi utcákba vezetem az olvasót, innen jártam gimnáziumba, egyetemre, megszakításokkal vagy negyedszázadot töltöttem ebben a házban, a belváros közepén." (Konrád György: Kóora, 79-80. p.). Kornis Mihály életforma jellemzése szintén pontos és intimitással dúsított: „...volt valami íze az életnek, igen, olyan barna íze volt, emlékszem, ólmos hajnalban keltem, az utca süket és néma, csak a villanyossín ragyog, kinyitom az ablakot, és menten jó szagok jönnek, dőlnek a jó szagok a Terézvárosban, a pékszagok, a lombszagok, a lócitromszagok, hogy mondjam már, hogy ne legyen ilyen melegem, kicsit befülledt-meghitt életet éltem akkortájt, a járda sápadtszürke, olvatag, csak diszkréten koszos, s nyikorog a cipőm, ahogy megyek a puha árnyékok közt, kora délelőtt, de nem ilyen szmogos-ködös fénytörésben, levegőremegésben, hanem az utca pasztell s otthonos, még rendes, mint egy felütögetett nagypárna, és komoly az élettempó..." (Kornis Mihály: Napkönyv, 51-52. p.). Számos hasonló részlet lenne még kiemelhető, melyek mindegyike igazolná, hogy ezek a közérzetrajzok a környezettel való teljes azonosságot is jelentik, az életmód és a személy teljes összhangját. Benedek István Gábor, Czakó Gábor és Gere István a vidéki, falusi életforma tapasztalt ismerői. Egymástól független, találó felismerésük, hogy ez az életmódkeret a családokéhoz hasonló közösségi feltételeket teremt és igényeket kelt. Ennek előnyei és hátrányai is vannak, a segítő összetartás, az együttérzés, az érzelmi természetesség min-