Katona Judit - Viga gyula szerk.: Az interetnikus kapcsolatok kutatásának újabb eredményei (Miskolc, 1996)
Balassa Iván: A Duna összeköt - a Duna elválaszt
nántúlon általánossá vált. Hajóval szállítva a Duna mellett sok helyen meg lehet találni egészen Dobrudzsáig, majd mind szélesebb területet hódított meg a Balkánon, sőt a helyszínen is megindult a gyártása. Hasonló terjedést lehetett megfigyelni a kaszanyéllel kapcsolatban is. 28 Köztudomású az, hogy a szerszámok mennyire befolyásolják a munkamódokat, eljárásokat, tehát a Duna mellett elterjedt földművelési eszközök egyben technikát is terjesztettek. A Duna halászatának módszereit Sólymos Ede, Andrásfalvy Bertalan és még sokan mások vizsgálták Herman Ottó, Jankó János után is. A viza elejtésének pedig jelentős irodalma alakult ki. Mindezekből a munkákból az derül ki, hogy az egyes halászati eszközök és módok a víz folyásával együtt éppen úgy terjedtek, mint ahogy arra is van adatunk, hogy az árral ellentétes irányba is megtalálták az utat. Sajnos napjainkban már egyre nehezebb olyan néprajzi kutatást végezni, mely a folyó egész hosszában szerbeszámba szedné a halász szerszámokat, a velük végzett munkát és történeti kapcsolataikat. Tudományszakunk megfigyelésre támaszkodó módszere mind kisebb területre szorul és mind többet kell merítenünk a nagyon is gyér és sokszor nehezen értelmezhető történeti forrásokból. A folyón érkező hajók sok mindent hoztak magukkal és ami nyugat felől jött annak többségét bécsi jelzővel illették még akkor is, ha az sokkal messzebbről származott. Lássunk ezekből néhányat. Bécsi abrosz, almárium, atlaszselyem, bokálykancsó, cérna, csalánpatyolating, csipke, ezüstprém, fátyol, zár, gesztenye, gombostű, gyümölcstál, házivászon, hegedű, kalamárisláda, kályha, kamukaabrosz, kárpit, kefe, kemence, kés, kötés, lábasibrik, láda, lakat, lámpás, mázos csésze, narancs, sáfrány, rostálómalom, selyem, szappan, szekfű, skófiumvarrás, tál, tányér, tubák, varrás, vászon, viola, zár, zsinór stb. 29 A felsoroltak némelyike arról tanúskodik, hogy valóban messzebbről jött áruval (pl. narancs) van dolgunk, de azok Bécset is megjárták. A felfele menő árukat sokkal kevésbé ismerjük, de az kétségtelen, hogy legtöbbjüket török jelzővel illették: török dob, dolmány, papucs, patyolat, varrottas, sáfrány, síp stb. Ehhez még vegyük hozzá a törökszőnyeget, a bulya 'török nő' összetételű vászont, selymet, mert ezek rendkívül finomak és kelendőek voltak. Ehhez járultak még a különböző déli ékszerek, melyek ugyancsak a Duna mellett terjedtek, akárcsak a varrottasok. Anélkül, hogy az adatokat tovább sorolnám, talán általánosságból ennyiből is meg lehet állapítani, hogy a Dunán lefele általában olyen kulturális cikkek áramlottak, melyek különböztek attól, amit a folyó középső szakasza mellett készítettek és használtak; talán éppen ezért különösen keresték ezeket. Felfelé elsősorban fel nem dolgozott élelmiszert szállítottak, de ezt korántsem lehet általánosnak tekinteni, hiszen délről is származtak olyan készítmények, amelyek különlegességüknél, szépségüknél fogva szélesebb vevőkörre számíthattak. Meg lehet tehát állapítani, hogy a Duna különösen az utóbbi évezredben rendkívül nagy szerepet játszott a gazdasági és kulturális javak kicserélődésében Nyugat-, Közép- és Kelet-Európa azon régiói között, melyet összefogott még akkor is, ha partjait más-más népek lakták. Lássuk ezek után, hogy a Duna átjárhatósága jelentett e akadályt néprajzi jelenségek terjedésének és már elöljáróban le kell szögeznem, hogy itt nem jutottam egyértelmű megállapításra. Ehhez a Magyar Néprajzi Atlasz néhány lapját vettem igénybe a teljességre való törekvés nélkül, ezt helyenként kiegészítettem a Magyar Nyelvjárások Atlaszának leszúrt eredményeivel is. 28 Balassa Iván 1949.; Juhász Antal 1991. 29 SzT. 1. 628-631.
