Katona Judit - Viga gyula szerk.: Az interetnikus kapcsolatok kutatásának újabb eredményei (Miskolc, 1996)

Balassa Iván: A Duna összeköt - a Duna elválaszt

szívesen használtak. A neve ellenére nem Bécsben, hanem a Passau melletti Obernzellben készült, ahol a mázatlan edények formálására különösen alkalmas grafitot nagy mennyiségben bányászták. Kresz Mária állapította meg: „Elmondható, hogy mind a falazás, mind a vízi távolsági kereskedelem elsősorban tömegárura korlátozódott, egyszerű formákra és egyszerű technikákra, főleg mázatlan edényre, főzőfazekakra, mázatlan korsókra".

26 A magyar Dunaszakaszról dél felé is szállítottak cserépneműt, különösen az ún. törökkorsót Mohácsról tízezer számra vitték. Ez a kereskedelem egészen az első világháborúig virágzott. Egy-egy fazekascsalád 30-40 000 db-ot készített és hajózott századunk első évtizedében laposfenekű dereglyéken le egészen a Duna deltáig. Ebben az időben 76 önálló fazekas dolgozott Mohácson és elképzelhető az a hatalmas mennyiség, amivel a Duna menti településeket ellátták. A századforduló idején Ausztriából vízen szállították azokat a tűzálló anyagból készült ibrikeket, findzsákeA, melyből a törökök, szerbek, bosnyákok, bolgárok itták a kávét. Apatin volt az olyan elosztó kereskedelmi központ, ahonnan már részben szekéren vitték tovább a cserépedényeket Törökországba, Albániába, így természetes, ha pl. Bulgáriában vagy Szerbiában találunk ausztriai vagy magyarországi kerámiát. Talán általánosságban meg lehet annyit jegyezni, hogy ezek víz mentében terjedtek és természetesen hatottak a helyi fazekasságra. A paraszti festett bútorok esetében is megfigyelhetjük a víz menti terjedést. Egyes bútordarabok a török idők után a Duna hátán érkeztek Ausztriából magyar területre. Ennél azonban sokkal jelentősebb az a festett bútortömeg, mely dél felé vette útját, elsősorban Komáromból. Itt ugyanis az északról leúsztatott kiváló minőségű faanyag lehetővé tette egy hatalmas asztalosközpont kialakulását, mely a Duna mellékén lefelé jelentős hatást fejtett ki. A víz mentén úszó hajók különösen ládákat vittek nagy mennyiségben egészen Bulgáriáig és így terjesztettek egy magasfokú technikai és művészi bútorművességet.

27 A fából készült mezőgazdasági szerszámok elsősorban a dunai hajókon jutottak el Szerbiába, Bulgáriába, Románia déli területeire. Különösen a favillák, gereblyék, kaszanyelek, szórólapátok. Ezek között a villák voltak a legnagyobb számúak, melyek egy része a baranyai, de főleg a bakonyi faragó falvakban (Bakonybél, Városlőd, Herend, Szentgál stb.) készültek. Ezeket a tavaszi pesti, győri, komáromi vásárokra tengelyen szállították, ahol ezer, tízezer számra összevásárolták a kereskedők és hajóval végig a Dunán egész Dobrudzsáig árulták. A villák esetében ez jól nyomon követhető, mert egy újabb típus elterjedését is jelzi a Balkánon. Az általában háromágú villát egyetlen fából alakították ki, olyan formában, hogy a végét két helyen behasították, majd a hasadást egy gyűrűvel megakasztották. A görbületet villahajtó segítségével alakították ki. Ezzel a módszerrel viszonylag csak kevés példányt lehetett előállítani, hiszen minden egyes darabhoz egy önálló husángra volt szükség. Ennek neve: magyar villa. A másik típust toldottágúnak nevezhetjük, mert a két szélső ágat külön erősítették a középső nyélhez. Ennek neve: német villa, illetve tót villa. Az ilyen formából egy vastag, nagy fa 4-500 villát is kiadott és egy-egy műhely 8-10-15 fát is feldolgozott telente; és akár 5000 villát is el tudtak adni a pesti József-napi vásáron. Ez bizonyos fokig olyan nagyüzemi módszerrel előállított szerszám, mely kétségtelenül a Dunán jutott el hozzánk, ahol először a tótok (szlovákok), mint híres faragók vették át. A bakonyi faragó központok lakossága jórészben német és tót lévén a 18. században kezdték el gyártani és csakhamar az egész Felvidéken és a Du26 Kresz Mária 1991. 27 K. Csilléry Klára 1991.