Katona Judit - Viga gyula szerk.: Az interetnikus kapcsolatok kutatásának újabb eredményei (Miskolc, 1996)
Kürti László: Interetnikus kapcsolatok: elméleti kérdések és problémák a kulturális antropológia köréből
olyan világot, melyben együvé tartozónak érezhetik magukat, s nem feltétlenül kell, hogy ez az azonosságtudat és a kulturális határok érdekeit sértse. Egy kimondott etnikumnak a kiemelése, a többiek fölé való emelése mindig valamely csoport érdekeit jelentheti. Az az értelmiségi vezetőréteg, mely ezért tevékenykedik, nagyon jól tudhatja azt, hogy ebből valamilyen haszon is származhatik. Az etnicitásnak - pláne a kelet-európai térségben - mindig is volt egy ilyen politikai szerepe, ugyanakkor manipulálhatósága is (Weberi modell). Továbbá Abner Cohen még azt is sugallja, hogy etnikai csoportazonosság és interetnikus kapcsolatok változóak annak megfelelően, hogy milyen jellegű társadalmi és kulturális funkciót végeznek el, illetve mennyire központiak a társadalmi viszályok felszítására vagy, ellenkezőleg, lecsillapítására. Ki kell azt hangsúlyoznom, hogy bármilyen etno-nemzeti identitás elképzelés mely hasznos lehet a mai világban lejátszódó ellentétes folyamatok értelmezésében, el kell tudja helyezni a kultúrában lejátszódó jelenségeket a megfelelő közegben, mely azt létrehozta. Továbbá mindenképpen rugalmasan s több szempontból nézve kell, hogy észrevegye azokat a politikailag érzékeny mozzanatokat, melyek nélkül csak a külső szemüvegen keresztül, s a történelmi kereteken kívül tud dolgozni. A helyi s a világméretű mozgalmak összefolyása általában viszályokhoz vezet (bár ez sem törvényszerű, mert ami globalizációt jelent Hongkongban az nem feltétlenül az Csíkszentdomokoson!), de ezeket csak mindig a megfigyelt jelenségek által lehet érzékelni. A kettő összecsapása, mint ahogy azt már többen kimutatták (A. Smith, A. Appadurai), nem mindig visszatetsző, s eldurvult. Vannak jelek, melyek azt mutatják, hogy nem minden etnikai közösség lesz nacionalista azáltal, hogy kulturális javait menteni, illetve továbbadni akarja. Sőt a nemzeti újjáéledést sem mindig soviniszta uszítással lehet elérni, mint ahogy arra is van elegendő példa, hogy ez a múltban sem mindig így történt. Talán végezetül még azt kellene kihangsúlyoznom, hogy a csoportidentitás többsíkú és - a jelenlegi divatos szóhasználattal élve „többszólamú" - és éppen ezért különböző értékek, felfogások, elképzelések összes tartalmával együtt különböző célok elérésére van felhasználva (Kürti 1994). Az interetnikus kapcsolatok lényegében sohasem csak egy kettős oppozíció mechanizmusai. A bemutatott három modellel szemben jelenik meg a nyolcvanas évek végén az Egyesült Államokban a multikulturalizmus, a többkultúrájúság modellje; egy igen fontos és komplex téma, melynek bemutatására itt nem vállalkozhatom. Ez teljesen más kérdéseket feltéve próbál kiutat találni az interetnikus és nemzetek közötti kapcsolatok útvesztőiben. Éppen ezért fontos az a kitétel, miszerint kulturális csoportokat nem feltétlenül a különbségek, s az ellenkező beállítódások választják el egymástól. Sokkal inkább az, hogy a csoportokba verődöttek a másokat, a másságot közömbösen, a megszokott, a bevált miatt kényelembe helyezkedettek kényével szemléli. Ez a maga-magunkba fordulás (akár gazdasági érdekből, akár az idegentől való félelem miatt) lehet az, ami a csoportellentéteket tovább szítja. A tudományok egyik nagy vizsgatétele éppen az lenne a következőkben, hogy ezt áthidalja s olyan alkalmazható, vagy alkalmazott programokkal ellensúlyozva lépjen előre, mely ennek az orvoslását tűzi ki célul. Amennyiben ezt nem lehet igazán megoldani, továbbra is látni fogjuk azokat az elkeseredett harcokat, viszályokat, melyek a mai világ állapotát meghatározzák. Az új nacionalizmusok liberális-demokratikus volta és lehetőségei még nem lettek eléggé felismerve a nyugati, s baloldali kutatás által (cf. Zaslavksy 1992:117). Ha megnézzük Németország 30-35 éven keresztül harcolt a náci történelmével; mit mondjanak akkor a Kelet-Európa népei, amikor csak öt-hat éve szüntették meg a Szovjet tömböt, nyitották fel a vasfüggönyt és kezdték megépíteni a demokráciát. Nekik ugyan hány évet kell várni, hogy a kommunizmus hagyatékát, az itt maradt romokat eltakarítsák?
