Katona Judit - Viga gyula szerk.: Az interetnikus kapcsolatok kutatásának újabb eredményei (Miskolc, 1996)

Hausel Sándor: Adatok a balassagyarmati görögkeleti közösség történetéhez

A Balassagyarmatra beköltöző görögök elsősorban kereskedéssel foglalkoztak. Az 1737. évi 2, majd az 1750-ben feljegyzett 3 kereskedő után az 1759. évi összeírás 60 talál görögöket a Nagy utcában (a mai Rákóczi fejedelem útja; az épületet illetően pedig hi­hetőleg az egykori Zöldfa vendéglőről lehet szó, ezt még a 19. század második felében is görög, Bozda Mihály bérelte) üzletben és uradalmi házban éltek. Kereskedésük e korai szakaszára pontosabb adat nincs, az első részletes üzlet-, illetőleg árukészlet-leírás 1737­ből maradt ránk. 67 Marcso Ádám és György gyarmati kereskedők árucikkeinek jegyzéke sok hasonlóságot mutat az 1767-ben csődbe ment Kozma Mihály árucikkeinek a leltárá­val. Mint Belitzky János ez utóbbival kapcsolatban a várostörténetben 68 írja: ,Jgen tanul­ságos a boltban lévő áruk jegyzéke, amit Jurgus Demeter és Kolendricska Demeter gyöngyösi, Popovics György és Piros János balassagyarmati görög kereskedők jelenlété­ben és közreműködésével vettek fel. A 214 tételt tartalmazó leltár 142 különböző textíliát sorol fel, ez volt az üzlet »fő profilja«. Árultak azonban boltjukban még harisnyát, kesz­tyűt, prémeket, bőrt, süveget, gombot, gyűszűt, csatot, cérnát, fésűt, kefét, díszdobozokat, piksziseket, pipaszárt, cseréppipát, dohányt, erszényt, tintatartót, poharat, palackot, kor­sót, kést, bicskát, fakanalat, kártyát, papírt, spanyolviaszt, tarisznyát, zablát, rézkarikát, gálickövet, büdöskövet, timsót, puskaport, aranyport, kávét, sót, gyömbért, szegfűszeget, kámfort, szerecsendiót, babérlevelet, szappant és lécszöget. Valószínű, hogy ez a kereszt­metszet minden akkori bultunkra jellemző." Kereskedésükben tehát a szöveteknek volt a legnagyobb jelentősége az egyéb használati tárgyak mellett. 1778-ban Popovics György, Alexander Ádám és Popovics Tamás posztóval, szövettel, selyem- és gyapjúáruval keres­kedett, illetve bécsi, szászországi és törökországi árukból állították össze boltjaik áru­készletét. 69 Kezdetben kétségkívül a kiskereskedelmi tevékenység a jellemző. A 19. század elejétől a Bozda és Garba család egyes tagjainak tevékenysége azonban egyre in­kább eltolódik a nagykereskedelmi tevékenység irányába. 70 Az bizonyos, hogy a város és környéke sókereskedelmét ők birtokolták. 1816-ban Garba István 100 q, 1817-ben Garba Miklós sóárus 35 q, Garba István 35 q szál litt ott a városnak. A só mellett szállí­tottak bort, fát, zabot, de még követ is. 71 Sőt, vállalkozókedvüket és mozgékonyságukat jelzi, hogy a szabadságharc előtt az egyik szerb kereskedő a selyemhernyó-tenyésztés ba­lassagyarmati meghonosításával foglalkozott, azonban a szabadságharc miatt vállalkozá­sa meghiúsult. 72 Kereskedői tevékenységük az 1850-es években számottevő. Nemcova úgy véleke­dett, hogy „a kereskedők mind szerbek, üzleteik szépek, áruik kifogástalanok. A nép rá­coknak nevezi őket (a magyarok görögöknek). A szerbek általában nagy tiszteletnek örvendnek a lakosság körében, mert jó kereskedők és gazdagok. Bár mindegyikük beszél magyarul, szlovákul és esetleg németül is, egymás között csak szerbül beszélnek. Gyer­66 OL P 707 R. sz. 147. No. 12/a. 67 Zólyomi 314-318. 68 Belitzky 506. 69 NmL IV. l.b. Görögök 70 Az egyik leggazdagabb pesti kereskedővé vált a gyarmati Bozda Naum, aki 1818-ban költözött Pestre. Életéről ír Bácskai 55-57. Annyit meg kell jegyeznünk a végrendeletével kapcsolatban, hogy Bozdának mind­két házasságából születtek Balassagyarmaton gyermekek, az elsőből három, a másodikból egy, azonban egyikük sem érte meg az ötéves kort. Lehet, hogy ez is közrejátszott elköltözésében. 71 NrnL V. 3. 1. d. A Garbák különben már 1810-ben kértek a sóárusításra engedélyt, de akkor azt a Hely­tartótanács megtagadta. NmL IV. 1. b. 1810/1818 és 936, csak 1813-ban kapták meg az engedélyt. NmL P/. 1. a. 1525/1813. Különben sóházat is épített Balassagyarmaton. NmL IV. 1. a. 1331/1813. 72 Nemcova 118.

Next

/
Oldalképek
Tartalom